Matekot se?
Nem szoktak ilyesmit hangoztatni a matematika, a fizika, a biológia vagy kémia kapcsán, pedig ezek a tárgyak is tele vannak az életkorhoz, érdeklődéshez, értékrendhez, nyelvi szinthez nem illeszkedő tartalommal. A törtekkel való műveletek vagy az állatok rendszertani besorolása is absztrakt, többnyire a valóságismerettel köszönőviszonyban nem lévő ismeret. Az eredmény persze sokszor gyászos. A járványveszély miatt digitális távoktatásra és otthoni tanulásra ítélt gyerekek szüleinek többsége az általános iskola ötödik osztályos tananyagánál feladta. Azonban, ha korábban nem tanultak volna matematikát, biológiát, ma nem lennének mérnökök és orvosok…
Tehát nem lehet a problémára az a válasz, hogy akkor ne tanítsunk semmit, ami elvont, nehéz, nem illeszthető a korosztály érdeklődéséhez. Vannak erre törekvések, de akkor a következmény még tragikusabb lehet.
A Bánk bán szövege nem olvasható úgy, mint egy Messenger-üzenet. Még csak nem is úgy, mint egy reklámszöveg. De azt megkockáztatom, hogy könnyebb, mint egy mai műszaki termékhez mellékelt használati utasítás.
A bonyolultabb, mélyebb szövegek megértését, vagyis a szövegértést érdemes klasszikus szövegeken megtanulni. A magyar irodalmi nyelv csodája, hogy egy 21. századi olvasó számára élvezhető a 16. századi Balassi Bálint, archaikus, de követhető a 17. századi Zrínyi Miklós, és érthető, fölfejthető a 200 éves Bánk bán, csakúgy, mint a 160 éves Tragédia.
Az első, amit tudomásul kell venni: hogy ez klasszikus drámai szöveg, vagyis nem mindenben követi az élőszó rugalmasságát. Gondolatiasságából fakadóan elvontabban fogalmaz. A második az, hogy Katona József a nyelvújítás előtti nyelven írt – vannak, akik ezt érintetlenebb, eredetibb magyar nyelvnek tartják (máskor nyissunk erről vitát). Mivel mai nyelvünkre nagy hatással volt a nyelvújítás, ezért a Bánk bán nyelvezete kissé archaikus. A harmadik az, hogy meg kell tanulni az irodalmi szövegeket olvasni. És ezt érdemes a klasszikusokon kezdeni.
A 2019-ben indult Magyaróra című lap a magyar nyelv és irodalom barátaihoz és tanáraihoz szól. Első számában irodalmárok, tanárok értelmezik a 200 éves Bánk bánt, és tanácsot adnak ahhoz, hogyan lehetne úgy tanítani, hogy elérje a mai tanulók ingerküszöbét. A 34 szerző egyetért abban, hogy az alap a tanári kreativitáson alapuló „szövegmunka”, amihez bevethető bármi: a hagyományos
Lassan a művel!
Korunkban habzsoljuk a szövegeket, vagyis átfutjuk, többnyire „gyorsolvasással” követjük. Ez az irodalmi művek, különösen drámák, versek esetében nem alkalmazható. Le kell lassulni! Lassan, megfontoltan kell olvasni. Egy-egy mondatot olykor többször újra kell kezdeni, ízlelgetni és értelmezni a szavakat, szerkezeteket, szólásokat. A Bánk bán esetében ezt segíti Beke József Bánk bán szótár című munkája.
Ez az iskolában miért lenne különleges, furcsa? Egy matematikai levezetésen nem törjük – olykor napokig – a fejünket? Nem ismételgetjük, nem próbáljuk meg agyunkba vésni a meghatározásokat?
Ennél sokkal könnyebb a Bánk bán nyelvezete. Nem állítja különleges nehézség elé az olvasóját. Szókészletének nagy része a magyar nyelv alapvető, megállapodott szókincséhez tartozik. Katona idegenkedett a nyelvújítás túlzó neologizmusaitól. Nem használta az ikes ragozást (mi is csak félig-meddig). Mint csaknem minden 19. századi szerző, alkalmazta az akkor még élő elbeszélő vagy magánhangzós múlt időt (-a/e, -á/é). Miért okozna ez megértési nehézséget: „Ez lopá el tőlünk mindenünket…?” (Mikhál mondja a IV. szakaszban, ma így fejeznénk ki: Ez lopta el mindenünket…)
A drámai nyelvet általában jellemzi filozófiai, gondolati és beszéd-, valamint cselekményirányítási jellege miatt a sajátos szórend, a névmási utalások összetettsége, sőt bősége. De éppen ez az, ami arra ösztönözheti olvasóját, hogy mélyüljön el a szövegben. Megnyugtathatunk mindenkit, a Bánk bán szövegének bonyolultsága meg sem közelíti egy mai jogi szerződés vagy használati utasítás nehézségi fokát. És bizony, azokat is értenünk kellene, mert anyagilag több múlhat rajtuk, mint a Bánk bánon. Akik a modern irodalmat akarják erőltetni, vajon mennyire ítélik „könnyen befogadhatónak” Nádas Péter körmondatait, Esterházy Péter nyelvi játékait, vagy költőink átképzeléses, metaforákban, metonímiákban bővelkedő sorait? Megnyugtathatunk mindenkit: a Bánk bán szövege ezeknél egyszerűbb. De ha mégsem, akkor a dramaturgiai és nyelvi egyszerűsítést, „korszerűsítést” (?) szolgálja Illyés Gyula átigazítása és Nádasdy Ádám „fordítása”.
Lelemény és furfang
Ha a nyelv mégsem távoli, akkor maga a probléma az – sorjázhatnak az ellenvetések. Igen, egy 13. századi királydráma tényleg nagyon messze van a digitális világtól. Nálunk nincs király, nincs meráni feleség, nem folyik háború, és… mennyi minden nincs, az élethelyzetekben viszont van hasonlóság; ezek sok ezer éve jellemzik az embert. Van bűntény, megcsalás, árulás, van konfliktus család és hivatás között, és mintha lennének feszültségek idegen kultúrák, közösségek, társadalmi csoportok között. A Bánk bánban megírt élethelyzetek itt vannak ma is.
Tehát nem azon kell sopánkodni, hogy miért nehéz, miért nehezen befogadható, miért nem aktuális, hanem minden szülői, tanári, dramaturgiai leleménnyel, akár furfanggal azon kell lennünk, hogy megkönnyítsük a befogadás útját; átíveljük az esetleges nehézségeket. A Bánk bán egyébként azért is jó választás, mert egy izgalmas krimi, és amellett hitvallás a hazáról, a magyarságról. Minden korban minden magyarhoz közel kell vinni irodalomórán, színházban, médiában.
(2020. november 14.)