Hűséges színész, szerencsés ember


Ma ünnepeli 85. születésnapját Csikos Sándor, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, tanár, érdemes és kiváló művész, a debreceni Csokonai Színház tagja.

Hűséges színész – a Csokonai Színházban töltötte hosszú pályafutásának több mint négy évtizedét. Szerencsés ember, mert mint mondja: „Egész életemben azt csináltam, amivé fiatalon lettem, és amit csinálni akartam. Színész voltam. Tanítani is ezt tanítom. Rendezőként is színész voltam, de színészként is mindig az egész érdekelt, nem csupán az én kicsi vagy nagy szerepem.”

Csikos Sándor Karcagon született 1941. október 28-án. Édesapja a második világháború után kisgazdapárti parlamenti képviselő volt, ám 1948 után kuláknak minősítették. A karcagi gimnáziumból az 1956-os forradalom napjaiban a társaival készített röplapok miatt kicsapták, így végül Debrecenben érettségizett. 1960-ban elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ám mivel az édesapja osztályidegennek számított, mégsem kezdhette meg a tanulmányait, csak egy évvel később. 1965-ben többek között Almási Évával és Csomós Marival végzett, akik szintén elnyerték a Nemzet Színésze címet; osztálytársa volt Szilágyi Tibor és Szersén Gyula is.

A diploma megszerzése után rövid ideig a Miskolci Nemzeti Színházban és a budapesti Irodalmi Színpadon játszott, majd két évadon át volt a debreceni Csokonai Színház tagja. Kétéves győri kitérő után 1975 és 1984 között ismét a Csokonai Színházban játszott. 1984 és 1993 között a frissen alakult nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatát erősítette, amelynek 1990 és 1993 között igazgatója is volt. 1993 óta máig a Csokonai Színház tagja.

Hosszú és sikeres tanári pályát is magáénak mondhat. A debreceni Színjátszó Stúdióban és az Ady Endre Gimnázium drámatagozatán tanítva olyan művészek pályakezdését segítette többek között, mint Szarvas József, Eszenyi Enikő, Schell Judit, Tenki Réka, Polgár Csaba és a Nemzeti Színház mai társulatában dolgozó Berettyán Sándor és Berettyán Nándor. 2021-től néhány évig a Színház- és Filmművészeti Egyetem beszédtanára volt.

Egyik nagy szerepe Lucifer Az ember tragédiájából, amelyet a Csokonai Színházban és a Várszínházban is alakított. A Lucifer-témában szerzett 2009-ben doktori fokozatot (DLA) a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

„A színész a pályáján valamilyenné válik, ilyen-olyan manírokat vesz fel, modoros lesz, és ez nyilván rám is igaz, de aki elveszíti a kíváncsiságát, a nyitottságát, az beleragad ezekbe. Rettenetes kimondani is: fél évszázada állok a színpadon, és ezalatt láttam én már mindent! Újat is, és olyat is, amiről azt hitték, vagy azt akarták, hogy elhiggyük, hogy micsoda újítás, pedig dehogy… Volt részem sok öncélú „kísérletben”. De ami tehetséges újítás volt, azt nagyon élveztem. Ami kimozdított a magam szakmai világából, vagy amikor ezt a „régi vágású” szakmai tudásomat – és nehezen mondom ki, de engedtessék meg, hogy mégis kimondjam –, a tehetségemet úgy tudták egy-egy előadás szolgálatába állítani, hogy az érvényesen szólt” – fogalmazott pályájára visszatekintve Csikos Sándor a Kulisszák nélkül címmel 2021-ben megjelent életútinterjú-kötetben, amely nemcsak egy színész életébe, hanem közelmúltunk színháztörténetébe is beavatja az olvasóját.

Szerepeinek száma mintegy kétszáz. Különleges helyet foglalnak el az életműben Szabó Magda darabjai: Az a szép, fényes nap, Sziluett, És ha mégis, uram?, Fanny hagyományai, Sziluett (Vörösmarty-medalionok), Kiálts, város!, A macskák szerdája; a Régimódi történetben játszott, és meg is rendezte a darabot. Csikos Sándor „bármilyen szerepben hitelessé tud válni, legyen az Shakespeare-hős vagy modern férfialak. Igazi élettere mégis a magyar történelem ihlette drámairodalom. Az az érzésem, színpadon soha senki olyan természetesen nem élte át elmúlt évtizedeink és századaink problematikáját, sem személyes, sem nemzeti vonatkozásban, mint ő” – mondta Szabó Magda. A színész pedig így fogalmazott a Kulisszák nélkül című könyvben: „Szabó Magda témái is kedvemre valók voltak: a magyar történelem évszázadai, István király és IV. Béla, Csokonai és Vörösmarty kora, a régi századok Debrecenének küzdelmei… Kapcsolatunk kulcsát a kölcsönös szimpátián túl a szerepek jelentették. Olyan figurákat írt meg Magda, akiknek az alakjában rendkívül otthon éreztem magam, és amelyeket úgy keltettem életre, hogy az ráillett az ő írói fantáziájában megszületett alakra.”

Csikosról mondták…

Lengyel György rendező: „Csikos Sándor színészegyéniségében az erős karakterábrázoló tehetség saját emberségének gazdagságával párosul, a komoly intellektussal, az elmélyülten elemző gondolkodással, a mély érzelemvilággal, és benne is megtalálható a rálátás az »élet erdejében« lakókra némi iróniával, ugyanakkor bölcsességgel. Különleges adottsága a szép beszéd, ő a legszebben beszélő magyar színészek egyike.”

Kubik Anna színművész: „Az én legkedvesebb »belső fotóm« róla: megy a debreceni Kossuth utcán hátrakulcsolt kézzel, leszegett fejjel, kissé előredőlt felsőtesttel, gondolataiba merülve. Egyedül megy, de sose magányosan. Megy vele Trepljov, Capulet, Marat, Széchenyi, Sztavrogin, István király, Almádi, János király, Porfirij, Lucifer, s ki tudja, ki még… hány és hány szerep gondja s hány száz költemény a fejben, hány hálás vagy épp hálátlan tanítvány emléke a szívben…”

Ruszt József rendező: „Hosszú évek után Sándor volt az első fiatal színészkollégám, akivel igazán jól tudtam beszélgetni abban a legendás debreceni színészklubban. Intellektuális srác volt, rendkívüli érdeklődéssel és befogadókészséggel a világ dolgai iránt. Olyan kapcsolat volt a miénk, amilyennek mindig lennie kellene rendező és színész között.”

Tenki Réka színművész: „Kitartás, hit, alázat, humorérzék. Ezekben hisz, így és erre tanított bennünket is. Ha valaki »jóban van« önmagával, ha szereti azt, amit csinál, ha tudja, hol tart a pályáján, ha képes őszintén számot vetni azzal, amit elért, és szeretné ezt megosztani a diákjaival, az csak jó tanár lehet. Ő az volt.”

Kornya István

(2026. Október 28.)