Polyák Anita a Kaposvári Egyetem hallgatójaként a Nemzeti Színházban töltötte gyakorlati idejét, majd miután 2026-ban végzett, társulati tagja lett. Az első évad sikerességét megerősítette, hogy az Országos Színházi Találkozón ő kapta meg a Legjobb női mellékszereplő díját, a Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén pedig átvehette az évad legjobb alakításáért járó Szörényi Éva-díjat. A legfiatalabb azok között, akik eddig megkapták ezt a kitüntetést.
Szörényi Éva munkásságáról korábban nem sokat tudtam. Akkor figyeltem fel rá igazán, amikor 2014-ben elsőként Tompos Kátya megkapta ezt a díjat. Ha tehettem, néztem az előadásait, és rangot adott ennek a díjnak az ő személye, színészi játéka, énekesi sikere. Nagyon sajnálom, hogy elment… Szívesen játszottam volna vele is, de Szörényi Évával is.
Egy mai fiatal mit szól azokhoz a régi magyar filmekhez, amelyekben még Szörényi Éva is szerepelt? Egy lány elindul, Halálos tavasz, Régi keringő…
Imádom ezeket a régi magyar filmeket. Nekem ezek újdonságok voltak. Most már gyakran adják a tévében, és persze interneten is elérhetőek, de gyerekkoromban – különösen Kárpátalján, ahol felnőttem – nem sokat láthattam ezekből. Az utóbbi években viszont szívesen nézem ezeket a filmeket. Sokszor eljátszom a gondolattal, milyen jó lenne visszamenni az időben, és megélni ezeket a nagy érzelmeket, romantikus történeteket. Azt is csodálom, hogy milyen sokat dolgoztak a színészek. Szörényi Éva egy év alatt 2-3 filmet is forgatott, és ehhez jöttek még a színházi feladatok. Csupa főszerep: Éva, Melinda, Tünde… Jobbnál jobb magyar dráma: Az ember tragédiája, Bánk bán, Csongor és Tünde… Sajnálom, hogy ezekről a színházi előadásokról még nem készültek felvételek. Szívesen megnézném ezeket is.
Foglalkoztatják a főszerepek?
A színház érdekel, nem a főszerepek. Nekem az is nagy lehetőség, hogy itt a Nemzeti Színházban a mostani Csongor és Tünde-előadásokon Ilma lehetek. Semmi bajom a kisebb szerepekkel. Az pedig tényleg nagy megtiszteltetés volt, hogy a 2026-os Országos Színházi Találkozón a mi Revizorunk kapta meg a Legjobb előadás díját, és ebben én vagyok Marjuska, a polgármester lánya. Ezért kaptam meg a Legjobb női mellékszereplő díját… Hadd jegyezzem meg, ezen a találkozón a Legjobb női főszereplő díját ketten kapták meg, Kováts Adél és Tóth Ildikó!
Ezután következett a Szörényi Éva-díj. Ez már a harmadik szakmai elismerés.
Két éve megkaptam az ígéretes tehetségek számára alapított Teplánszky-díjat Kisvárdán, a Magyar Színházak Fesztiválján. Akkor még főiskolás voltam, de már tagja a beregszászi színháznak. A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója volt ez a Gogol-darab, a Háztűznéző. Annak a díjnak is örültem, mert megerősített abban, hogy jól döntöttem, amikor a színészi pályát választottam. A Szörényi Éva-díj pedig azért volt nagy meglepetés, mert még csak egy éve voltam hivatalosan a társulat tagja, igaz, ismertek, mert már korábban is játszottam itt. Azért is különösen kedves nekem ez a díj, mert ennek odaítéléséről a társulat tagjai szavaznak. Benne van ebben az is, hogy szívesen dolgoznak velem, jól tudunk együttműködni, értjük egymást.
Szörényi Évát, a színésznőt ma már leginkább csak a filmeknek köszönhetően ismerjük. Anitát nem érdekelné a filmezés?
Nagyon is érdekelne… Eddig egyelőre nem nagyon találtak meg a filmszerepek. Illetve tavaly nyáron elkészültek az Úri muri, megazisten! címmel forgatott játékfilm felvételei. Abban van egy kisebb szerepem. Azt nem tudom, hogy mikor lesz a film bemutatója.
Szinkronszerepek?
Elvégeztem egy szinkronszínészképzőt, lettek is ilyen munkáim, de aztán hagytam az egészet… Riasztott, ahogy nagyon sok helyen arra sem volt lehetőség, hogy megismerjük a szerepet, azt sem tudtam, kinek vagy milyennek kellene lennem. Arra se volt idő, hogy előre elolvassam a szöveget. Csak blattolni kellett. Ennek már semmi köze nincs a színészi munkához.
Szörényi Éva az 1956-os szerepvállalása miatt disszidált. Anitát mennyire foglalkoztatja a közélet?
Mondhatnám, hogy nem foglalkozom a közügyekkel, mert igyekeznék minél jobban eltávolodni a közélettől, de elérnek hozzám a kulturális élettel kapcsolatos viták. Persze elsősorban az ukrajnai események, a kárpátaljai helyzet miatt nagyon is odafigyelek a hírekre… Aggaszt ez a borzalom, de fegyelmezem magam. Nyáron édesanyámmal elmentünk haza, Nagyborzsovára. A lakatlan ház, a régi otthon egyre jobban megy tönkre. Pusztul minden. Ami nekem nagyon fáj, hogy már otthonérzetem sem volt. Ennél már csak az a kérdés fájóbb, hogy vajon lesz-e még valaha a családunknak igazi otthona.
Gondolom, az is foglalkoztatja, hogyan alakulhat a szakmai pályafutása?
Teszem a dolgom. Igyekszem a hivatásom elvárásainak megfelelően teljesíteni vállalt feladataimat. Én hiszek a becsülettel végzett munka elismerésében. Fogalmam sincs, mit hoz a jövő. De az biztos, hogy folytatom a tanulmányaimat. Ettől a tanévtől a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színházművészeti tanár szakon tanulok tovább. Itt a Nemzeti Színházban talán tíz olyan darab is műsoron van, amelyikben kisebb-nagyobb szerepet játszom. A beregszászi társulattal is vannak közös előadásaink…
Szörényi Éva Amerikában versműsorokkal, irodalmi estekkel járta a magyar közösségeket. Versmondás! Irodalmi műsor! Nem fél egyedül a színpadon?
A Szívemnek gyöngyháza című előadáson is egyedül vagyok a színpadon. Igaz, ott tíz nagyon különböző figura lehetek. Nagyon jó játék ez a János vitéz, a Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján készült monodráma. Viszont a versmondást nem igazán szeretem. Iskolásként persze gyakran szavaltam, de mindig féltem, hogy valamit rosszul mondok, nem vagyok elég pontos. Egy szerep esetében is fontos a felkészültség, de ha hirtelen nem jutna eszembe az eredeti szöveg, rögtönözni is lehet. Egy előadásban, legyen az akár egy monodráma, mindig egy adott szerepben állok a színpadon, az a bizonyos személy, akit éppen alakítok, keresheti a megfelelő kifejezést, elgondolkodhat kicsit, vagy csak egy mozdulattal, egy gesztussal jelezheti a lényeget. Viszont egy vers minden szava fontos.
A saját verseit azért elmondaná, ha kérném?
A saját verseimmel lennék csak most igazán nagy zavarban. Az első zsengéket már biztos nem mondanám el. Nem is nagyon emlékszem a régebbi versekre…
Szívemnek gyöngyháza?!
Az más… A János vitéz történetéből úgy készült a monodráma, hogy át kellett formálni az elbeszélő költeményt, hiszen Iluska szempontjából idézem fel az eseményeket. Így valóban bekerültek az általam írt verssorok is a szövegbe. Nyilván tiszteletben tartottam az eredeti verselést, a cselekményt, tehát ebben az esetben nem új, eredeti verset írtam.
De olvashatjuk majd a verseit?
Remélem, megszületnek az újabb versek és novellák, és talán lesz egy kötet is. A férjemmel is megbeszéltük, hogy akkor lesz majd időm az irodalomra, ha nem tudok ennyi színházi feladatot vállalni, mert úgy alakul a családi életünk. De erről még korai lenne beszélni…
Filip Gabriella
| fotók: Eöri Szabó Zsolt
(2026. Október 08.)