Tetemrehívás a színpadon – bemutattuk a Marxtőkéjét a Nemzeti Színházban
Ritkán fordul elő, hogy egy színházi előadás már a megszületése előtt viták kereszttüzébe kerül. A Nemzeti Színház új bemutatója, a Marxtőkéje azonban nemcsak a várakozásokat, hanem az előzetes ítéleteket is felülírta: egy bátor, gondolkodásra hívó előadás született, amely egy máig ható eszmerendszer alapjait vizsgálja. A bemutatót március 27-én tartottuk, az első előadásra pedig március 28-án került sor – mindkettő teltházas érdeklődés mellett.
A bemutató előtt petíciók, feltételezések és szenvedélyes reakciók kísérték a produkciót – olyan vélemények is, amelyek még a próbafolyamat előtt megszülettek. Az előadás azonban világossá tette: a Marxtőkéje nem propagál, hanem kérdez. Nem állít, hanem szembesít.
Vidnyánszky Attila rendezése mögött személyes és régóta érlelődő kérdés áll: miként lehetséges, hogy egy 19. századi torz gondolatvilág ma is ilyen erővel hat? A rendezőt már egyetemi évei óta foglalkoztatja az a szellemi örökség, amely – saját megfogalmazása szerint – „drámai, sokszor gyűlölködő szövegeken” keresztül formálta a történelmet.
A Marxtőkéje előadás ezt a kérdést viszi színpadra. Nem elméleti síkon, hanem drámai formában: egy különleges „tetemrehívás” keretében, amely egy bírósági tárgyalás szerkezetét idézi. A vádlott maga az eszme. A szereplők – vádló, védő, tanúk – mind saját igazukat képviselik, miközben a néző nem kész válaszokat, hanem egymásnak feszülő gondolatokat kap.
Az előadás egyik legfontosabb állítása, hogy az eszméknek következményei vannak. A színpadon megszólaló szövegek – Marx és Engels írásai, valamint későbbi követők gondolatai – egy olyan világképet rajzolnak ki, amely a rendező értelmezésében szembe kerül mindazzal, amit ma sokan alapértéknek tartanak: a családdal, a vallással, a nemzettel, a hagyománnyal.
A produkció nem kerüli meg a történelmi következményeket sem: azt a kérdést teszi fel, miként válhatott egy gondolatrendszer a 20. század meghatározó, sokszor tragikus eseményeinek egyik forrásává, és hogyan lehetséges, hogy mindezek ellenére ma is sokan érinthetetlenként tekintenek rá.
A színpadi világ különleges rétegét adja, hogy az alkotók János evangéliumának részleteit is beemelik az előadásba. Ez a nézőpont nem ítélkezik, hanem távlatot nyit: lehetőséget ad arra, hogy egy sokat vitatott szellemi hagyományt egy másik, mélyebb értékrend felől is szemléljünk.
A Marxtőkéje megszületése közös gondolkodás eredménye. A próbafolyamat során a színészek aktív résztvevői voltak annak a szellemi munkának, amely nemcsak szerepeket, hanem kérdéseket is formált. Külön hangsúlyt kap a fiatal generáció jelenléte: az előadás reflektál arra is, hogy a mai ideológiai viták egyik legfontosabb terepe éppen a fiatalok gondolkodása.
A bemutató így végső soron nem csupán egy új előadás premierje, hanem egy fontos művészi gesztus: annak kimondása, hogy a színház feladata nem az, hogy hallgasson, hanem az, hogy kérdezzen – akkor is, ha ezek a kérdések kényelmetlenek.
Az előadást övező viták talán éppen ezt igazolták vissza. Hogy a gondolatok ma is hatnak. És hogy a színház – ha valóban élő – képes megszólítani, provokálni és párbeszédet teremteni.
A Nemzeti Színház Marxtőkéje című bemutatója így nem lezár egy vitát, hanem megnyit egyet: közös gondolkodásra hív arról, honnan jövünk – és merre tartunk.
A Marxtőkéje legközelebb április 18-án tér vissza a Nemzeti Színház színpadára, a 13. Madách Nemzetközi Találkozó keretében. Jegyek: https://nemzetiszinhaz.jegy.hu/program/marxtokeje-187813/1404254
Alkotók:
Karl Marx - Rátóti Zoltán
Jenny Marx, a felesége - Varga Klári m.v.
Jenny, Laura, Eleonóra, Marx és Jenny lányai - Tabajdi Anna e.h.
Friedrich Engels - Vecsei H. Miklós
Lenin - Rácz József
Sztálin, Hitler - Fehér László
Rákosi Mátyás - Köleséri Sándor m.v.
Józsa Péter Pál - Kristán Attila
A lánya - Battai Lili Lujza
Ügyész - Bordás Roland
Védőügyvéd - Herczegh Péter
Tőkés, később forradalmár - Juhász Péter
Diák, költő - Ficsor Milán e.h.
Szerelmes diák - Holló Patrik Albert e.h.
Diák, Szamuely Tibor - Bognár Bence
Diák, pincér - Krauter Dávid
Acélmunkás - Jakab K. Tamás
Az acéltmegedző Pável - Winkler Tamás Ábel
Zenekar - Kovács Zalán László m.v. és Kovács Zalán Sándor
Leány - Schneider Bodza
Jelmez - Berzsenyi Krisztina
Szcenikus - Tóth Kázmér
Dramaturg - Szabó Réka
Zenei munkatárs - Gulyás-Szabó Gábor
Videó - Gombos Ágnes
Ügyelő - Ködmen Krisztián és Lencsés István
Súgó - Strack Orsolya
Rendezőasszisztens - Trimmel SándorÁkos
Rendező - Vidnyánszky Attila

(2026. március 30.)