Szemében tűz, lelkében erő

„Mongólia történelmét jó kétezer évre visszatekintve azért vizsgáljuk és állítjuk színpadra, hogy ezt a múltat a korszak társadalmi és kulturális sajátosságainak a bemutatásával hozzuk közelebb a közönséghez.” – mondja Naranbaatar Namnan Az Ég fia című előadás rendezője és az ulánbátori Mongol Nemzeti Dráma Színház igazgatója.

A hun birodalom alapításáról szól Az Ég fia előadás. A történeten, a sztorin túl, miként fogalmazná meg a produkció lényegét?

– Történelmünk kezdetét kívánjuk bemutatni, mely minden mongol számára a nemzeti büszkeségünk forrása. Az Ég fia középpontjában a hazaszeret és a függetlenség áll. Az előadással az volt a célunk, hogy bemutassuk: a hsziungnuk a mongolok ősei voltak.

A hsziungnukat tartják a hunok őseinek.

– Így van. Mongólia történelmét jó kétezer évre visszatekintve azért vizsgáljuk és állítjuk színpadra, hogy ezt a múltat a korszak társadalmi és kulturális sajátosságainak a bemutatásával hozzuk közelebb a közönséghez. Nagy öröm, hogy ezt Magyarországra elhozhattuk. Ez az előadás első külföldi útja.

A darab tükrözi a mai mongol nemzeti identitást?

– Úgy gondolom, az előadás jól mutatja azt az erős kapcsolatot, amely a hazát, annak történelmet és a bennünket körbe ölelő természetet összeköti, és az emberek nemzeti büszkeségét jellemzi. Bár Mongólia gyorsan fejlődik, és egyre nagyobb teret nyer a modern városi élet, anyagi kultúránk és hagyományaink továbbra is szerves részét képezik kulturális örökségünknek. A színpadon megjelenő viseletek és az olyan szertartások, mint például a Napnak és Holdnak szóló imádság, ma fontos szerepet játszanak Mongóliában, és állami ünnepségeken is megjelennek.

Egy múltról szóló színdarab esetében mindig felmerül a történelmi hűség kérdése.

– A Ég Fia hiteles forrásokra épül. Ha számszerűsíteni kellene, azt mondanám, a mű körülbelül hetven százalékban valós történelmi eseményeken alapul, a többi részében művészi eszközökkel gazdagítottuk a cselekményt, de mindenképpen a történelmi hűség jegyében használjuk a szimbólumokat, a művészi kifejezőeszközöket és a „túlzásokat” is, annak érdekében, hogy még hatásosabb legyen a színpadi történés.

Az előadás ötvözi a hagyományt és a modern színházat?

– Így van. A régi hősi eposzi költészet jellegzetességeit – a ritmust, a metaforákat és a szimbólumokat – ötvöztük a modern technológiai megoldásokkal a színpadkép, látvány megvalósításában. Így sikerült harmonikusan egyesíteni a hagyományt a kortárs színházi formákkal. Ez a kettősség jellemzi egyébként a mai mongol színházat, amelynek gyökerei az eposzi történetmesélésig nyúlnak vissza, amit nevezhetünk „jurtaszínháznak”, én inkább a „vándorkönyvtár” kifejezést használnám rá. Ebből kiindulva a modern és európai színházi stílusokat sajátos módon ötvözve alakul a mai mongol színház egyedi stílusa.

Az előadás a birodalomalapítás 2220. évfordulójára készült 2011-ben. Változott azóta a produkció?

– Társadalmunk változásban van, újabb régészeti kutatások eredményei váltak ismertté, ezért tavaly úgy döntöttünk, tizenhárom év elteltével szükségessé vált a darab átdolgozása. Ezt a döntésünket az is „segítette”, hogy meghívást kaptunk a MITEM-re. Az alapszerkezet és a tartalom megőrzése mellett a jelmezek, a zene, a világítás, a hangzásterv megújult, a szereposztásban is történtek változások. A bemutató óta felnőtt egy új nézői igényekkel rendelkező nemzedék, és szeretnénk, hogy az ő számukra is élmény legyen az előadás.

Ön nemcsak rendezője, hanem Az Ég fiát bemutató Mongol Nemzeti Dráma Színháznak az igazgatója is. Milyen repertoárt építenek?

– Mindig is kiemelt figyelmet fordítottunk a nemzeti témájú darabokra, mint Az Ég fia, amely a kortárs Bitogtokh Cognemeh drámája, valamint a világirodalom klasszikus műveire, és nem feledkezünk meg a szórakoztató előadásokról sem. A klasszikus művek elsősorban identitásunk erősítését szolgálják azáltal, hogy kifejezésre juttatják a mongol gondolkodásmódot és világnézetet. Ezek arra ösztönzik a fiatal generációkat, hogy megértsék, kik voltak az őseik, kik is ők ma, és kik lehetnek a jövőben. Ezért is fontos, hogy már a gyereknek is készítsünk előadásokat.

Kiket láthatunk a színpadon?

– A Ég Fia népes színészi gárdáját Mongólia legelismertebb művészei alkotják. A főszereplő, Modun alakítója a fiatal Shinebayar Baasanbuu, aki hitelesen kelti életre ezt a történelmi karaktert, és megmutatja egy mongol sanjü – vagyis uralkodó – tetteinek lelki mélységeit is. Az előadásban három korosztály képviselteti magát, a fiatal színészek a mongol színház jövőjét jelentik, akik tovább virágoztatják ezt a művészeti formát. Szeretnénk, ha az előadásunk után a magyar közönség is egyetértene azzal a közmondásunkkal, miszerint egy mongol szemében tűz, lelkében erő lakozik.

Kornya István

(2025. április 24.)