Utolsó földi útjára kísértük Benedek Miklóst

A Farkasréti temetőben vettünk végső búcsút Benedek Miklóstól, szeretett kollégánktól. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, egyetemi docens, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze ravatalánál rokonai, pályatársai, barátai, tisztelői jelentek meg. Elsőként  búcsúzott tőle Blaskó Péter, színházunk művésze, majd Vajda Katalin író, Hirtling István és Szacsvay László színművészek.

Blaskó Péter színművész Benedek Miklós ravatalánál elmondott beszéde:

„Óh, jaj meg kell halni, meg kell halni…”

Drága Miklós! Drága Barátom!

Szilveszter napján még írtam neked újévi köszöntőt: Drága Micu! Nagyon boldog újévet kívánunk nektek, legfőképpen jó egészséget, örömöt, békességet!

Évát is, Téged is sok szeretettel ölelünk. Péter, Andrea.

Nem tudtam, hogy már úton vagy az elmúlás felé. Az utóbbi időben gyakrabban beszéltünk telefonon, aggódva egymás egészségéért. Lelkesen beszéltél készülő könyvedről – Megírok benne mindent! – mondtad. Gondolom, sok olyat is, ami fájt, amiről mindig elegánsan hallgattál.

Az elegancia, a tartás, az ízlés, mind-mind a lényedből fakadt. Egyenes voltál, inkább befelé forduló, magad emésztő alkat, a hozzád tartozó, kesernyés, szarkasztikus humorral, mely sokszor fordult felszabadító, közös nevetésekbe.

Még láthattam az Imposztorban remeklő, Bogusławskidat, a közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelt. És az a rengeteg közös siker a Katonában. A világ fővárosaiban aratott óriási sikerek, a Catullus Párizsban, az Odeonban, a Te főszerepléseddel. Nagy színész voltál Miklós, a Nemzet Színésze, a legnagyobbak közül való. A színház volt az életed. Meg a tanítás, a fiatalok! Tanítványaid rajongtak érted, igazi Mester voltál, példa, minta, tekintély. Aztán a közös éveink: a Főiskola, a Hevesi Sándor téri Nemzeti, a Katona, aztán újra a Nemzeti, sok-sok közös emlék kavarog bennem és az a szeretet és tisztelet, mellyel mindig is gondoltam és gondolni fogok Rád.

Most már míg élek itt maradsz a szívemben, a lelkemben. Majd a rohanó idő, a hiányod fogja megmutatni, hogy ki voltál. Azt a minőséget, azt az emberi tartást, azt a művészi odaadást, amellyel éltél, léteztél és képviselted azt, ami múlandó, ami már nincs, ami Te voltál.

Drága Miklós! Drága Micu! Drága Barátom!

Nyugodj békében, nyugosszon angyal, éneklő sereg!

(2024. február 06.)