Az emberfölötti ember drámája - Sík Sándor és az István király

Sík Sándor
1889. január 20.–1963. szeptember 28. 

Sík Sándor, a 20. századi magyar katolikus líra kiemelkedő képviselője kikeresztelkedett zsidó családban látta meg a napvilágot. 14 éves volt, amikor belépett a piarista rendbe. 1910-ben tett szerzetesi örökfogadalmat, 1911-ben pedig pappá szentelték. 1947-től haláláig a rend magyarországi tartományfőnöke volt. A teológiai végzettség mellett magyar–latin szakos tanári oklevelet és bölcsészdoktori címet is szerzett. Előbb a rend váci, majd budapesti gimnáziumában tanított, 1930-tól ’44-ig a Szegedi Egyetem irodalomtörténeti tanszékének professzora volt. Irodalomtörténészi munkásságáért 1948 márciusában az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. A 2. világháború után az újra induló Vigília folyóirat főszerkesztője lett, mely fórum a diktatúra évtizedeiben az ideológiai okokból mellőzött alkotók valóságos menedéke volt. Sík Sándor drámái közül legmaradandóbbnak az István király bizonyult, melyet Németh Antal, a Nemzeti Színház későbbi igazgatója 1930-ban Szegeden állított először színre.  

---

Sík Sándor a szegedi egyetem professzoraként kapta meg a felkérést, hogy írjon drámát a Városi Színház számára Szent Imréről. A szerző úgy érezte, Imre inkább misztikus alkat, mint drámai hős, jobban foglalkoztatta Szent István életpéldája, munkássága.

A Nemzeti Ujságnak erről így nyilatkozott: „Emberfölötti ember, aki nemcsak megérzi nemzetének legnagyobb, századokra kiható történeti problémáját, hanem messze megelőzve korát, az egyszersmindenkorra érvényes egyetlen feleletet is meglátja: a magyarságnak mindenestül kereszténnyé, azaz nyugativá, műveltté, lelkivé kell lennie, de ugyanakkor mindenestül magyarnak is maradnia. Ebből fakad helyzetének tragédiája…”

Az interjúból tudjuk, hogy a darab megírásakor szorította a határidő, nyolc nap alatt készült el az első változata. A színészek már próbálták az első felvonást, de ő még dolgozott a másodikon. A rohammunka ellenére sikeres lett a premier – a rendező Németh Antal, a címszereplő Táray Ferenc volt. Bár volt némi szépséghibája a bemutatónak, ami csak este kilenckor kezdődött, mert a jelmezek késve érkeztek. Az tette igazán kínossá az esetet, hogy a várakozók között volt Angelo Rotta pápai nuncius és Glattfelder Gyula csanádi érsek is – a bemutató ugyanis a Fogadalmi templom felszentelése alkalmából rendezett ünnepségsorozat egyik kiemelkedő eseménye volt.

Az eredeti drámát később Sík Sándor átdolgozta. A lényegen ugyan nem változtatott, de mozgalmasabbá tette, a korábban csak elmesélt részleteket dramatizálta, és új szereplők is megjelentek a műben.

A megújult István király ősbemutatóját 1933. december 5-én tartották Budapesten (rendező: Siklóssy Pál, István királyt Kürti József alakította). Az előadás 1934-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia által az előző évben Budapesten bemutatott, irodalmi szempontból a legjobb drámának járó Vojnits-érmét. A háborút követően jelentős bemutatóként tartjuk számon a veszprémi Petőfi Színház (1988) előadását, a rendszerváltás után pedig az Evangélium Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata bemutatóját a magyar államalapítás ezredik évfordulóján.

(2024. február 07.)