A négymilliós orosz metropolisz, Szentpétervár és a félezer lelket számláló japán Toga a központja a 2019-es Nemzetközi Színházi Olimpiának, amely a világszínház egyik legjelentősebb eseménye. A pétervári programban a legnagyobbak – a Berliner Ensemble, a milánói Teatro Piccolo, a bukaresti Bulandra – társaságában vendégszerepel két estén – szeptember 27-én és 28-án – a budapesti Nemzeti Színház a Rocco és fivéreivel.
Az olimpiát az ókori görögök találták ki, és a Színházi Olimpia is görög találmány, de újkori. Mi köze van a művészetnek a versenyhez, amire az olimpia szóból asszociálunk? Az ókori sportolók – a hellén világ legjobbjai – Olümpiában mérték össze tudásukat, Athénben pedig a Dionysos ünnepen a drámaírók is versenyeztek, és az aranykorból, a Kr. e. 5. századból ismerjük a „bajnokok” nevét is: Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. 25 évvel ezelőtt Theodoros Terzopoulos görög rendezőt nemcsak az a gondolat vezette a Színházi Olimpia életre hívásával, hogy a nyugati színház bölcsője Görögországban ringott 2500 éve, hanem az is, hogy olyan világeseményt rendezhessenek, amelyen a legjobbak – alkotók, társulatok, színházi szakemberek – jöjjenek össze. Terzopoulos társai ebben a munkában máig a világszínház legnagyobbjai: az amerikai Robert Wilson, az angol Tony Harrison, a spanyol Nuria Espert és a japán Tadashi Suzuki, aki az idei Olimpia Japánban zajló események vezetője. Az alapító atyák közül már nem él az orosz Jurij Ljubimov, a német Heiner Müller, és a brazil Antunes Filho. A 2019-es Olimpia bizottságban többek között a román Andrei Şerban (aki Nemzetiben és a Radnótiban is rendezett), az ukrán Andrij Zsoldak (két éve a POSZT-on volt látható a kolozsvári előadása), valamint a lengyel Krystian Lupa és Jan Klata felel a programért. A rendezvény főszervezője Valerij Fokin, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház igazgatója, aki rendezett már a budapesti Nemzeti Színházban, és vendégszerepelt társulatával annak fesztiválján, a MITEM-en is.
Az elmúlt negyedszázadban az Olimpiát a görögországi Delphoiban 1995-ben rendezett első alkalom után Japán (Shizuoka) követte, majd Oroszország (Moszkva), Törökország (Isztambul), Dél-Korea (Szöul), Kína (Peking), Lengyelország (Wrocław), tavaly pedig India (Delhi) adott otthont az eseménynek. A 2019-es Olimpia azért is különlegesen, mert visszatér Japánba és Oroszországba, és először zajlik két országban párhuzamosan.
– Előadások, események százait ölti fel az idei program is – mondja Kozma András, a Nemzeti Színház dramaturgja, aki a 2001-es moszkvai Olimpia egyik szervezője volt a legendás orosz rendező, Anatolij Vasziljev munkatársaként. – A tavasszal kezdődött pétervári programba több nemzetközi hírű orosz fesztivált is beemeltek, így a Baltic House-t, a Csehov Fesztivált, a NET-et (New European Theater) és az orosz nemzeti színházi fesztivált, az Arany Maszkot. A MITEM-re kétszer is meghívott pétervári Nagy Drámai Színház fennállásának száz éves évfordulóját az Olimpia keretében ünnepli. Míg a 2001-es moszkvai Olimpián a főváros adott otthont több száz előadásnak, workshopnak, kiállításnak, szakmai rendezvénynek – magyarázza Kozma András –, addig az idei egész Oroszországot felölei: távol-keleti nagyvárosokban is turnéznak külföldi előadások, a föderáció nemzeti színházai pedig Péterváron vendégszerepelnek.
Az események központja a pétervári Alekszandrinszkij – annak hatalmas, a cári időket idéző épülete és a hozzá csatlakozó ultramodern komplexum. A fő programban 15 ország 30 színháza szerepel, köztük olyan nagyszerű műhelyek, mint a párizsi Théâtre des Bouffes du Nord a People’s Theatre of Beijing (China), az Attis Theater (Athén), a japán SCOT Theater Company Togából, a berlini Schaubühne, az indiai Chorus Theater, a krakkói Régi Színház és a bukaresti Bulandra is. A meghívott társulatok között van a Berliner Ensemble és a milánói Piccolo Teatro is, amelyek az elmúlt években a MITEM-en is vendégszerepeltek. Az Olimpia egyik különleges projektjét a német Rimini Protokoll készíti.
– Vidnyánszky Attila nem először szerepel a Színházi Olimpián – eleveníti fel a múltat Kozma András. – A moszkvai programban 2001-ben a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Csokonai Dorottyáját játszotta, és a Hattyúdal elnevezésű utcaszínházi formáció is felléplett. Sem előtte, sem azóta nem szerepelt magyar társulat az Olimpiák programjában. A Rocco és fivéreit két estén láthatja a pétervári közönség az Alekszandrinszkij nagyszínpadán.
- KI
SZÍNHÁZI OLIMPIA 2019
Rocco a Színházi Olimpián - a találkozó honlapja
Utazó előadások
A Nemzeti Színház működésének egyik pillérét jelentik a nemzetközi fesztiválszerepléseken túl azok az utazások, amelyek révén az előadások eljutnak a határon túli magyarlakta területekre is. A 2019/20-as évad első két hónapjában a Felvidékre és Erdélybe utaznak a Nemzeti produkciói.
A szlovákiai Komáromban játssza Szűcs Nelli a Fedák Sárit (szeptember 27.), Hobo Hé, Magyar Joe! című előadása Aradra, Nagyváradra és Kolozsvárra, (október 11., 12., 13.), a Három nővér a marosvásárhelyi Spectrum Színházba utazik (október 24., 25.). Tóth Auguszta önálló estjét, a Hoztam valamit a hegyekből a szlovákiai Királyhelmecen adja elő (október 25.). A Nemzeti Színház legtöbbet utazó előadása, a Vitéz lélek Brassóba kapott meghívást (október 27.).
Magyar Olimpia
– 2023-ban, Madách Imre születésének 100. évfordulóján, az akkor már tíz éves Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM keretében Magyarország adhatna otthont a Nemzetközi Színházi Olimpiának – mondja Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház igazgatója arról is beszámolt, hogy már folynak az előkészületek, tárgyalások, s úgy tűnik, kormányzati támogatást kaphat a terv.
– Óriási elismerés volna Magyarország számára, ha a színházi világ legnagyobb és bátran mondhatjuk, legrangosabb eseményét hazánk rendezhetné meg. Páratlan figyelem irányulna a magyar színházi életre, és elképesztő gazdagságban élvezhetnénk a világ legjobb társulatainak előadásait. Ez hatalmas lehetőség, nagy felelősség, izgalmas kaland volna.
(2019. szeptember 10.)
