Szép napok Bessenyei Ferenccel

Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattunk annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott. Majd így folytatta: az, hogy erre az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket. A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagyformátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Gondolatai a Nemzeti Színház Nagyszínpadán is elhangzottak, immár a Bessenyei 100 - „Én úgy szeretek élni!" című gálán.

A színész addig él, amíg őrzi őt a közönség emlékezete. Öröm látni, hogy ilyen sokan szeretik még ma is – fogalmazott Piros Ildikó színművész. 

Az egykor Bessenyeivel filmen és színpadon együtt játszókkal Bakos-Kiss Gábor, színházunk művésze beszélgetett – Császár Angela, Kubik Anna, Pap Éva, Benkő Péter, Kovács István, Nemcsák Károly, Rubold Ödön idézték meg a színész művészi és magánemberi alakját. Meghallgatuk Huszti Péter és B. Élthes Eszter, a művész özvegyének emlékező sorait is.

– Áradt az életben, és áradt a színpadon – fogalmazott Rubold Ödön. Kovács István felidézte első beszélgetésüket: miután Bessenyei a fiatal színésznek Várkonyi Zoltánról (aki Kovács főiskolai osztályfőnöke volt) sok rosszat elmondott, hozzátette: „De Várkonyi tudja, milyen meleg egy ember kézszorítása”. Az emlékezők Bessenyei szakmai tudása, szüntelen tenni akarása, felülmúlhatatlan munkabírása, a közönség iránt érzett felelőssége, a nemzeti irodalom iránti elkötelezettsége, erkölcsi szilárdsága mellett meleg szavakkal beszéltek a magánemberről is. Arról, milyen szertettel, figyelemmel volt a kollégái iránt. Emlegették mohóságát, amellyel a színházat és az egész életet habzsolta – örömeivel, kudarcaival, sikereivel és küzdelmeivel együtt. Arról, amit ő maga így fogalmazott meg: „Nekem a színház volt a mindenem”. Pap Éva megrendítő szavakkal beszélt a színészi nagyság megítélésének mulandóságáról, Bessenyei tragédiájáról, amikor az idők változásával sokan idejétmúltnak minősítettek művészetét. Mert kétségtelen, hogy változott a korszellem, de nem az ő tehetsége fogyatkozott meg, csak az általa megformált hősök nem találták már a helyüket abban az új korban – fogalmazott Pap Éva. 

 Ahogy a pályatársait, barátait, személyes ismerőseit hallgattuk, az olyan volt, olyan eleven és részletgazdag, mintha csak a tegnapi, közösen átélt sztorit mesélték volna. Így volt ez az emléktábla avatásán a Kálmán Imre utcában, és a Nemzeti Nagyszínpadán is. Az volt az érzésünk, mintha bármelyik pillanatban ő maga is betoppanhatott volna, hogy mondjon egy új, még izgalmasabb történetet...

A cikk végén galériát láthatnak a gáláról és az emléktábla avatásról is.

Szerepek, jelmezek, dokumentumok - kiállítás

A száz éve született művészre emlékezik kamarakiállításunk is a színház 3. emeleti nézőtéri társalgójában. Legendás Bánk bán alakításában viselt jelmeze mellett láthatják megjegyzésivel telefirkált színdarabok példányait, kitüntetéseit és kedvenc tárgyait is. A 2004-ben elhunyt színész rövidebb időszakok mellett 1950–1963 és 1967–1973 között volt tagja a Nemzeti Színháznak. Ádám, Bánk bán, Othello volt, neve összeforrt Németh László és Illyés Gyula történelmi drámáinak főhőseivel.

mikor? hol?

február 15-től az előadások előtt egy órával

Nemzeti Színház – 3. emeleti nézőtéri társalgó

*

Bessenyei Ferenc

Hódmezővásárhely, 1919. február 10. – Lajosmizse, 2004. december 27.

Kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes művész, a Nemzet Színésze, a Magyar Köztársaság Zászlórendjének és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje.

A hódmezővásárhelyi Nyári Színkörben lépett először színpadra. Hivatásos színészként játszott Szegeden, Miskolcon, 1944-45-ben a budapesti Nemzeti Színházban. A háború után jobbára vidéken dolgozott – Hódmezővásárhely, Miskolc, Eger, Pécs, Szeged, Pécs. Először 1950–1963, majd 1967–1973 között, végül 1980–81-ben tagja a Nemzeti Színháznak. 1963–1967, majd 1973–1980 között a Madách Színházba szerződött. 1981-ben nyugdíjba vonult, 1987-től ismét szerződtetett tagja a Nemzetinek, 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színháznak.

Több mint 400 színpadi szerepe mellett mintegy 80 filmben és tévéjátékban nyújtott emlékezete alakítást.

gpz \ brr - eosz - ki

(2019. február 15.)