Bessenyei Ferenc emléktábláját avattuk fel Budapesten, a Kálmán Imre utca 10-es számú ház falán

Bessenyei Ferenc emléktábláját avattuk fel Budapesten, a Kálmán Imre utca 10-es számú ház falán, születésének 100. évfordulóján. A művész 1957-től 1970-ig élt ebben a házban, első, önálló lakásában.  

 
Vidnyánszky Attila mond köszöntőt a Madarassy István képzőművész tervezte és alkotta emléktábla avatásán. Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A megemlékezések folytatódnak. A színészóriás 100. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház szoborparkjában mécseseket, virágokat helyezünk el, valamint gálaesttel emlékezünk rá. 

2019. február 15-én. pénteken, 16 óra 30 percre várjuk az érdeklődőket a Nemzeti Színház, szoborparkjába, ahol virágokat, mécseseket helyezünk el Parkányi Raáb Péter Bessenyeit ábrázoló szobránál.

Eztán kezdődik a Nemzeti Nagyszínpadán az emlékező gálaest - ld. külön írásunk. (A gálára minden hely elkelt.)

***

Elmondta Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár

Egy ház előtt állva ünnepeljük a hajdan volt, szellemiségében ma is élő és ható nagy színészt; emléktáblát avatunk az első emelet egykori lakójának a tiszteletére.

Az emléktábla arról tanúskodik, hogy e ház első emeletén lakott tizenhárom éven keresztül a kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház és a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja, a Nemzet Színésze, minden elképzelhető díj birtokosa és megajándékozottja, Bessenyei Ferenc.

Czenner Mihály színháztörténész mondta róla, a Magyar Örökség Díj átadásán:„A 19. század magyar színészetét Egressy Gábor képviseli, a 20. század második felének magyar színjátszását pedig Bessenyei Ferenc művészi munkája fémjelzi.”

Sok egyéb mellett annak a lakáskérvénynek is köszönheti idekerülését, amelyet Major Tamás írt 1952. október 1-jei dátummal Révai József akkori művelődési miniszter helyettesének, Erdei Ferencnek.

„Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház művésze igen rossz lakásviszonyok között él. Albérletben lakik olyan körülmények között, hogy mosdási lehetősége sincs, tehát komoly nehézségek között képes csak megfelelő életmódot folytatni.

Tanulásra nincs módja, így művészi pályáján is erősen akadályozza a fent vázolt helyzet. Kérése az, hogy egy egyszobás ‘garzon’ lakáshoz juthasson valahol.

Ezt a kérését a Nemzeti Színház igazgatósága teljes mértékben pártfogolja. Egyrészt Bessenyei Ferenc személye miatt, aki fiatal művészeink közül egyik legnagyobb tehetség, akire már eddig is igen nagy feladatokat bíztunk és fogunk bízni a jövőben is. Másrészt viszont a Nemzeti Színház munkamenetének zavartalansága érdekében, mert művészi munkánk csak akkor lehet zavartalan, ha dolgozóink megfelelő körülmények között élhetik magánéletüket. Kérésünket Miniszterhelyettes elvtárs jóindulatú pártfogásába ajánljuk. Elvtársi üdvözlettel, Major Tamás igazgató.”

Bessenyei Ferenc, „a Nemzeti Színház dolgozója” itt, a Kálmán Imre utca 10-ben megfelelő körülmények között élhette tizenhárom éven keresztül az életét.

Mától pedig az, aki elmegy ez előtt a ház előtt, és rápillant a Madarassy István képzőművész tervezte és alkotta emléktáblára, az egy pillanatra „kihallhatja” a falak mögül az épület egykori lakójának szívdobbanásait. Én úgy hiszem, hogy Bessenyei Ferencnek a tehetségénél, Isten adta alkatánál, az időn is átzengő emlékezetes hangjánál csak a szíve volt nagyobb!

Boldog vagyok, hogy e vasárnapi napon, a Nemzet Színésze százéves születésének méltó megemlékezésén itt lehetek – és magam is kihallhatom az első emeletről felénk küldött fáradhatatlan szívdobbanásokat!

(2019. február 10.)