- Marosvásárhely egy különleges atmoszférájú város Erdélyben. Ott született, ott él. Mit kapott ettől a várostól?
- Mindent. Az első szerelmet, az első sikereket a sportban, az első színpadon elmondott mondatot, a Bolyai Líceum amatőr csoportjában, aztán a Főiskolán a Liliomban... Az első rendezést, az első színházi sikereket, az első díjakat. Marosvásárhely, s ezen belül is a Köteles Sámuel utca számomra maga a világegyetem. Ebben az utcában, az erdélyi magyar színjátszás neves művészei szomszédságában gyerekeskedtem. Ott élt Kovács György, Tompa Miklós, Lohinszky Lóránd és Harag György is, akit minden idők egyik legnagyobb magyar rendezőjének tartok. És itt van a színművészeti főiskola is, előtte nap mint nap elsétáltam, ezért is lettem színész, mert annyi szép lányt láttam ebbe az épületbe bemenni, hogy én is ide vágytam… Kolozsváron színész voltam hét évig, itt lehettem Major Tamás segédrendezője. Akkoriban már elmúlt hetven, de egy próbán hatvankétszer ment, mit ment, rohant fel a színpadra előjátszani. A Köteles Sámuel utcában születtem, itt élek ma is, mi ez ha nem egy univerzum!
- Volt színész, rendező, vezetett színházat, írt drámát, regényt, rajong a sportért. Irodalom, színház, sport – melyik területen érzi legjobban magát?
- Egy pecabottal a kezemben. De félre a viccet: nemrég rendeztem operát, a Falstaffot Kolozsváron, remek szereposztással. Szerelmes lettem az operába! Abba a ténybe, többek között, hogy ülök a nézőtéren, s egyszer csak a Teremtő elemel a Földről. Verdi... Csoda.
- Mindez százhetven prózai rendezés, saját darabok, regények, film után...
- Igen... Egy regény utolsó mondatát leírni sem kismiska. A Soha az első szerelemről szól, a Mindörökké az utolsóról. A Csatorna című darabomból készült román filmet nemrégiben mutatták be, a Soha regényem filmváltozata is talán elkészül 2015-ben. Öt éve koldulunk két fővárosban. Én személyesen négy miniszternél voltam. Pesten egynél, Bukarestben háromnál... Mind a négyet leváltották, mielőtt lépni tudtak volna a film támogatása ügyében.
majdnem végzetes találkozása
- Dolgozik román színházakban is, a Csatorna című drámája 2001-ben az év legjobb romániai drámája volt Romániában. Mennyire mozog otthonosan a román kulturális életben?
- Sokat dolgoztam, dolgozom román színházaknál is. Ha innen hazamegyek, egy katalán darabot fogok rendezni románul. A román színház más. Nem jobb, más. A román színházakban a próbán a féken van a lábam, a magyaroknál a gázpedálon. Ez nem értékítélet, csak megfigyelés. Bukarestben a Bulandra Színházban az olvasópróbán, tehát az első próbán a főszereplőm átugrott az asztalon és torkon ragadta a kollégáját. Üvöltött. Megálljunk, mondtam én! Mit csinálsz??? Én? Hát játszom. Nem ezt kérted? Majd, Marcel, majd... Nálunk nincs majd - mondta. És elengedte a partnere torkát.
- Mi volt az első gondolata, amikor felkértek Petőfi hőskölteményének, A helység kalpácsának megrendezésre?
- Hűha... Ez volt az első gondolatom. Meg hogy én rendező vagyok, aki színdarabokat szokott rendezni, ez pedig nem színdarab. Zseniális mű, de nem színdarab. Aztán az, hogy benne van egy izgalmas színpadi mű létrehozásának lehetősége.
Adott a remekmű és egy fantasztikus szereposztás, egy világhírű díszlettervező (Székely László), egy jelmeztervező (Pilinyi Márta) számtalan díjjal kitüntetve ő is, egy remek zeneszerző-koreográfus (Könczei Árpád), mellesleg földim. S adott vagyok én. A naptár 2014-et mutat. Ez itt a kérdés: Nemzeti, Petőfi, 2014.
Hogyan nyúlunk 2014-ben, a Nemzeti Színházban Petőfi művéhez, A helység kalapácsához? Ez a kérdés jó néhány álmatlan éjszakát okozott nekem. Az a fajta színház, amit én néhány évtizede próbálok művelni, emberi módon, érthető történeteket szeretne elmesélni, minél frappánsabban, mai színpadi nyelvezetben. Remélem, az a nyelvezet, amit most kitalálunk, vidám lesz és néhol groteszk. A mai idők a groteszknek kedveznek. Ezért elrajzoltak a figurák, a jellemek, a reagálások, a nevetések, a sírások, maga a szerelem is. A burleszkbe hajló elemeket keverjük a könnyed vígjátéki stílussal, és így tovább... A helység kalapácsa olyan, mint egy derűsen torz rajz. Petőfi eposz-paródiának szánta, mi az előadást, amelyben sok zene és tánc is lesz, groteszk varázslatnak nevezzük.
Fotók: Eöri Szabó Zsolt
(2014. december 15.)