Megjelent a Nemzeti magazin új száma (november-december)

A tartalomból:

Udvaros Dorottya: A szó csak szó

„Ha állandóan siránkozna az ember, hogy jaj, én nem lehettem Lady Macbeth, nem lehettem Ophelia, nem lehettem Júlia, mikor foglalkozna a saját feladataival. Tényleg nem volt soha szerepálmom… Nekem nem az dolgom, hogy szóról szóra, kívülről megtanuljam és felmondjam, ami a példányban van, hanem úgy kell azt elmondanom, mintha éppen akkor és ott jutna eszembe. Pont ott! És pont nekem…”

Udvaros Dorottya a Bajor Gizi Szalon avatóján Petz Bálint gitárossal

Bodrogi Gyula: Komolykönnyed

„Az elmúlt évtizedek alatt kitalálták, hogy van szórakoztató színház, meg van egy másféle is, amire biztos van valami jó szó, csak nem jut szembe, de arra még emlékszem, hogy az titokban az unalmat jelenti. Tudja, én azt szoktam mondani, ha egy Hamlet-rendezés nem szórakoztató, le kell venni műsorról.”

	
	
	
	
	
	

		
		
		
		
		Bodrogi Gyulát Voith Ágival is láthatják a Bajor Gizi Szalonban

Nézőpont: Fekete ég – A fehér felhő

Gerő András: Jóvátétel

„A Nemzetiben érzelmi hitelességet kapunk, s nem a melldöngető magyarkodással szembesülünk. Sőt! Módunk van elgondolkodni arról, hogy a nemzeti illuzionizmus helyett észleljük az árát annak, aminek a nevében halálba küldték elődeinket.”

Horkay Hörcher Ferenc: A közös emlékezet próbája

„… egy emlékezetközösség tagjai vagyunk. A művészetnek nem politikai megrendelésre kell dolgoznia. Ezt is üzeni Vidnyánszky rendezése, amikor világossá teszi, hogy mindnyájan virtuális alkotótársai vagyunk ennek a darabnak.”

Jelenet az előadásból

Mátray László: A szabadság energiái

Az Isten ostora „a szabadságról is szól. Arról, hogy egy személyiség cselekedeteinek a mozgatója a teljes és korláttalan szabadság. A hős nem menekülhet a sorsa elől, ugyanakkor saját sorsának ura is. Ereje, energiája abból fakad, hogy nem neki mondják meg, mit csináljon, hanem azt teszi, amit jónak lát. Mert szabad.”

Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész plakátja

„Pocsék mesterség ilyenkor a színészet”

1914. augusztus elején többen feltették a kérdést, hogy mi lesz a színházzal. Erkölcsös-e szórakozni akkor, amikor a katonák a harctéren küzdenek, és vérüket áldozzák a hazáért? Ki fog színházba járni, ha a napi szükségletek kielégítése felemészti az emberek jövedelmét? És ki fog játszani, ha az általános mozgósítás harcba szólítja a színészeket? Gajdó Tamás írása az első világháború színházáról – az eufóriától a kiábrándulásig.

***

A Nemzeti Magazin ingyenes kiadvány.
Megtalálható a Nemzeti Színházban, a jegyirodánkban
továbbá országszerte a nagyobb Alexandra könyvesboltokban is.

(2014. november 29.)

Megjelent a Nemzeti magazin új száma (november-december)

Udvaros Dorottya: A szó csak szó

Bodrogi Gyula: Komolykönnyed

„Pocsék mesterség ilyenkor a színészet”

Szarvasi Vízi Színház Örökös Tagja

Vér vagyok -próba