Hallom azt a különös sóhajtást

Most már tényleg ott evez a végtelenségben, az örökkévalóságban. Immár azon a másik Holdon – az évmilliók óta itt mellettünk keringőn – többekkel együtt, akiket szerettünk. Mindnyájan együtt és mind mind egyedül. Mintha a szívünkben keringene ez a fagyos Hold.

Nagyon jó színész volt, de nem is ez a fontos: barátom volt, majd huszonöt éve – főiskolás korától.

Nehéz negyedszázadnyi közös hétköznap után olyan napon is megszólalni, amely érthetetlenül és felfoghatatlanul más, mint az eddigiek. Talán csak ez: Kaszás Ati – Isten veled! – maradj az útitársunk, amíg pislákol bennünk az emlékezet.

Valló Péter

(2007. március 24.)