A csel

A Nemzeti előadásának szövegkönyve Mészöly Dezső és Vörösmarty Mihály fordításának felhasználásával készült. Aki Vörösmarty fordítását emeli le a könyvespolcról, így keresse a szöveget: "…Mi téged illet, Edmund, Kit engedelmesség s erény Ajánlanak, miénk vagy; ily szilárd Hüségü lelkek kellenek nekünk. Számot tartunk rá." (II. felvonás első jelenet) Gazsó György: A próbák kezdeti szakaszában ennél a mondatnál rámutattam Edmundra, a kezemmel általában egy hármas számot formálva, mintegy számot tartva rá. Ettől Stohl András kollégám féktelen jókedvre derült és általában kacagásba tört ki, majd a jelenet végén, már kinn a takarásban, hogy finoman fogalmazzak, rendre nemtetszését fejezte ki. Én viszont nagyon élveztem… Félretéve a viccet, ezen a képen nem csak én kapom be a horgot, hanem a Gloucester-t alakító Jordán Tamás is. Sőt, ő már egy jelenettel korábban, hiszen ő talál rá a sebesült Edmundra - törvénytelen gyermekére. Edmund (Stohl András) pedig arról számol be neki, hogy törvényes gyermeke, Edgár (László Zsolt) ejtette a sebet. A nézők tudják, hogy ez hazugság, hiszen Edmund a nyílt színen sebesíti meg önmagát, hogy féltestvérét gonosz színben tüntethesse fel. Mi elhisszük a hazugságot… bár… a próbák jelen szakaszában – igyekezvén különböző módokon izgalmasabbá tenni a szerepemet, megpróbálok némi gyanakvást belevinni, hogy ne legyen ez annyira egyértelmű. Persze előfordulhat, hogy egy hét múlva ez tarthatatlan lesz, mondjuk kiderül, hogy ha ebben a jelenetben valaki gyanakszik, akkor nem működik az előadás. Mindenesetre nekem ez most szellemi izgalmat okoz… egy pici kételyt viszek az Edmund felé – a darab szerint határozottan - áradó hitbe és bizalomba.

Az előadás színlapja

(2007. január 31.)