Ott volt a köztársasági elnök és a miniszterelnök is. Miután Bessenyei hangján elhangzott Vörösmarty A vén cigánya, Hiller István miniszter köszönt el Bessenyei Ferenctől. "Hatalmas volt és hatalmat adott, becsületet, hitet, tisztességet, irodalmat és tanítást. Nem olyan régen még azt mondta, hogy nincs nagyobb dolog, mint komédiásnak lenni, mert a színész a pokoltól a mennyekig járja meg az utat. Művész úr, örülünk, hogy a mennyet már innen, a földről ismeri, ismerős helyre jutott - fogalmazott Hiller István.
A Nemzeti Színházból Törőcsik Mari és Jordán Tamás vett búcsút a pályatárstól, baráttól. Jordán Tamás a következőket mondta:
Drága Bessenyei Ferenc, szeretve tisztelt Feri bátyám!
Évekig szkandereztél a Halállal. Nem volt találkozás, beszélgetés, interjú, bármilyen megnyilatkozás, hogy ki ne hívtad volna egy partira. Nem bírt Veled. Általában nyüszítve menekült előled, féltette hosszú csontos köszvényes ujjait. Rettegett a derűdtől, a belőled kiapadhatatlanul áradó szeretettől. Kétségbeesett az energiádtól, amellyel belevetetted magad minden kínálkozó helyzetbe, hogy adjál. Adjál hitet, lelkesedést a fiatal és már nem is olyan fiatal kollégáknak, adjál a közönségnek.
Sokat köszönhet Neked az új Nemzeti Színház, melynek nevében most búcsúzom Tőled. Ott voltál azokon a deszkákon is, közöttünk; szerepet már nem játszottál, de mondtál verset a Színház Világnapján, engedtétek, hogy ünnepeljünk Komlós Jucival a 170 évesek címet viselő felejthetetlen születésnapotokon. Eljöttél a bemutatóinkra, mennydörögve dicsértél és korholtál. Gyakran egyszerre tetted mind a kettőt.
Most az egyszer a Halál megnyerte a csatát, de a háborút már rég elvesztette. Az emlékezetünkben semmi esélye sincs. Nem is tudna megtalálni. Hol Kossuth-tal, hol Széchényivel, hogy Othellóval találná magát szemközt. Neved előtt már régóta ott van a halhatatlanságot jelentő, megkülönböztetést adó névelő. A Bessenyei.
Én magam színészként szeretnék átmenetileg elbúcsúzni Tőled. Színészként, aki verset mond, ha úgy érzi, ő maga saját szavaival nem tud többet mondani, mint mondjuk József Attila. Évszámra idősebb nálad, de mind a ketten örök fiatalok maradtok A most száz éves közös barátunk Tanítások című verséből idézek.
I.
Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát rosszat?
Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint a gyerek a csavargással.
Ujjong, eltéved, sirdogál
S hazakívánkozik.
Ti mindannyian örültök a jónak
S fontoljátok meg, mit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal!
II.
Lesznek, akik majd kinevetnek.
Ti ne hallgassatok azokra.
Olyanok ők, mint a cserepes
Urasági kastély gyermekei:
Nevetik a durvaorrú parasztot,
Mikor trágyás szekerén elindul,
Hogy kenyérré kovászolja a földet.
És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság.
Erre pedig csak azt mondhatom,
Az én akarásom nem bolondság,
Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek
Még csak csirázó búzaszemeknek.
Az én hitem a földnek melegsége
És miként a föld szétosztja melegét
Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,
Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.
Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre
És meg ne vessétek őket:
Mindannyian és egyformán
Testvéreim vagytok.
(József Attila: Tanítások I. és II.)
Huszti Péter és Csernus Mariann szólt még a ravatalnál. A család kérésére tartott tridenti rítusú, latin nyelven tartott szertartást Rátóti Zoltán tolmácsolta.
Ezután kísérték a gyászolók ezrei nyughelyére Bessenyei Ferencet, ahol a Szózat szavaival búcsúztatta az elhunytat Raksányi Gellért.
Bessenyei Ferenc színművészt saját halottjának tekinti:
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Pesti Magyar Színház, a Nemzeti Színház, a Madách Színház, a Magyar Színházi Társaság és a MASZK Országos Színészegyesület.
