Vissza a hírekhez
Bíró Lajos
Alighogy belekóstolt az újságírásba, a Függetlenség, amelynél dolgozott, megszűnt. Szerkesztője, Székely Béla Párizsba költözött, s Párizsba ment Bíró Lajos is. Jó néhány hónapot, talán fél évet töltött itt gyakran éhezve és fázva. 1900 tavaszától, Párizsból visszatérve a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott. Itt kötött benső barátságot Adyval, akinek költői nagyságát elsőként ismerte fel és hirdette.
A kor neves szerkesztője, Vészi József, aki Adyt is az elsők közt pártolja, felhívja lapjához, a Budapesti Naplóhoz. Bíró Lajos nemsokára a fővárosi újság társszerkesztője, itt is nélkülözhetetlenné válik. 1906-ban feleségül veszi Vészi Jolánt, Vészi József leányát (s ezzel sógora lesz Molnár Ferencnek, aki ez idő tájt Vészi másik leányának a férje). Egymás után jelennek meg novelláskötetei. A Huszonegy novella című gyűjtemény után már közönség is, kritika is úgy tekint reá, mint a kor jelentékeny írójára (1908).
1907-1914 között Az Újság belső munkatársa, 1906-1909-ben berlini tudósítója, 1913-1918-ig a vezércikkírója, rövid ideig főszerkesztője volt.
1914-ben részt vett a Polgári Radikális Párt megalapításában. A Károlyi-kormány idején külügyminiszteri államtitkár. 1919-ben emigrált: Bécsben, Rómában, Párizsban, majd Berlinben élt, végül Londonban telepedett le.
Pályája második felében főleg filmforgatókönyvekkel ért el nagy sikereket. Ezeket eleinte amerikai vállalkozások, később pedig a London Film Production számára írta, amelynek egyik alapítója és haláláig munkatársa volt.
Fontosabb színművei:
Férfiak (Nemzeti Színház, 1909)
Rablólovag (Magyar Színház, 1912)
A cárnő (Nemzeti Színház, 1912)
Tavaszi ünnep (Magyar Színház, 1913)
Utolsó csók (Vígszínház, 1913)
Hotel Imperial (Magyar Színház, 1918)
Francia négyes (Belvárosi Színház, 1919)
Politikusok (Belvárosi Színház, 1920)
Kis Katalin (Vígszínház, 1946)
Fölszállott a páva (Vígszínház, 1947)
(2004. szeptember 14.)