Vissza a hírekhez
A Csak egy szög után, Sárga liliom
Az olvasópróbán még nem volt kész szövegkönyv. Nálad ez mint hallottam nem szokatlan. Hogyan készül az előadás szövege?Sok lépcsőben. Az első lépcső, amikor még csak néhány jelenet van megírva. A második, hogy majd még azok is alakulnak a próbán, és így tovább. Igazából nem a példány a fontos, hanem az előadás. És a munkát a végeredmény tudja igazolni. Ha lesz előadás, megtudjuk, hogy csak átírtuk a szöveget, vagy valami több született.
Tehát a mondatok a próbák során, a színpadi szituációkban születnek meg?Nem is annyira a szituációkban, mint merem remélni a színészekben. Ők tudják a legtöbbet a szerepről, a szereplőkről. Hogy hogyan alakul a szöveg, egy-egy jelenet vagy az egész előadás, az nagyon sok mindenen múlik. A munkában résztvevők személyiségén, munkakedvén, egy munkatárs véletlenül elejtett mondatán - minden, mindent befolyásol.
Mindig így dolgoztál?Én ezt meg nem tudom mondani , azt sem tudom, hogy most így dolgozom-e csak azt tudom, hogy kezdek egy próbát és, jó esetben, befejezem valamikor.
Ez egy kicsit rémisztően hangozhat azoknak, akik várják a bemutatótPersze, ennek a mondatnak egy része vicc, de más része meg nem. Szokott olyan premier lenni, amivel én kések egy-két hetet, adott esetben egy-két évet. A Csak egy szög premierjével két évet késtem, bár nem a próbák kezdetétől, hanem attól a ponttól, amikor műsorra tűzték.
Mi volt az oka a késésnek?A nagyképűség , hogy az ember azt gondolja, ha van egy éve, akkor vakon meg tud csinálni egy darabot. És közben kiderül, hogy ez egyáltalán nem biztos. Minden rendezésnél vadonatúj problémákkal kell szembenézni, hiába gondolja az ember, hogy ilyet már csináltam, már tudom ezt soha nincs így. Hál istennek, a színház egy olyan hely, ami mindig figyelmezteti az embert, hogy nem tart sehol.
A Csak egy szög nagyon erős szituációkat teremtett, amelyben mintha nem színpadi, nem irodalmi szövegeket hallottam volna - pedig biztosan azok voltak hanem, szinte mai, élő, utcai párbeszédeket - pedig biztosan nem azok voltak. A színpadi nyelv mindig más, mint a hétköznapok nyelve?Ez nagyos sokrétű probléma. A szög mondatai nyelvtanilag erősen tört szövegek. Sokkal jobban, mint amiket most az olvasópróbán hallhattál. De minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ezek a mondatok is oda zülljenek
Oda zülljön? Ezt hogyan értsem?Például úgy, hogy nem használunk nyelvtanilag pontos mondatokat. Ez egy technika. Az a célom, hogy a Bíró Lajos párbeszédeiből, amelyek egy rosszabb fajta szappanoperára emlékeztetnek, egy, a XIX. század végét, XX. század elejét erőteljesen megjelenítő szöveg váljék. A lényeg, hogy a szereplők, a szituációk igazsága igazolódjon.
Te azt mondod technika, én meg úgy vélem, hogy ez a te viszonyod a színházzal.Elképzelhető, de nem csak az én viszonyom Az ember próbálgatja a szöveget, a szöveg alakul, és egyszer csak ráismersz egy mondattöredékben arra a világra, amiben élsz. Ehhez idő kell. Nekem ez a színház. Persze, ha kell, öt hét alatt is színpadra teszek én egy darabot úgy, ahogy az meg van írva. De úgy vettem észre, az sok örömet nem okoz, se nekem, se a társulatnak, se a közönségnek. Ahogy most az olvasópróbán elkezdtek kacarászni bizonyos dolgokon, azt mutatja, hogy egyféleképpen gondolkodunk. A Csak egy szög próbáin, gyakran, a szó szoros értelmében fetrengtünk a röhögéstől ettől se várok mást.
Te is a munkát, a próbát tartod a legszebbnek a színházban, mint sokan mások?Nem. Én nagyon szeretek próbálni, de a legszebb dolog az maga az előadás. Akkor is, ha ott már rendezőként taccsra vagyok téve, de az igazi, amikor a néző kacag vagy sír. Én abban a színházban hiszek, ami a nézőnek készül. De ehhez nekünk pontosan föl kell ismernünk mindent, ami a darabban rejlik, hogy aztán meg tudjuk mutatni a nézőknek.
A Sárga liliomot te választottad, vagy felkértek a megrendezésére?Az első tétel úgy szólt, hogy rendezzek egy népszínművet. Kaptam egy csomó darabot a dramaturgiától. Ez fogott meg. Bár teli van egy halom problémával, nagyon erős alapanyagnak látszik.
Ahogy mondtad, a szöveg alakul, rá lehet majd ismerni az eredeti műre?Szerintem az eredeti darabot ezer emberből, egy ismeri. Én sem ismertem. Így aztán, szinte mindegy is. Hogy hova fog kifutni a darab, még nem tudom. Az biztos, hogy ha a mai szövegkönyvet elteszed, az nem fog hasonlítani a majdanira. Az is biztos, hogy nem fogunk olcsó aktualizálásba kezdeni. Nem taszítjuk a mába ezt a száz éves történetet. Nem fognak például joggingban rohangászni a színpadon. A darab problematikája, egyes viselkedési módok, persze, rímelni fognak a mára. Persze nem úgy, mint a Csak egy szög-ben, annak nagy része eleve a máról szólt. Itt egy előadás készül, nem valamiféle gyorsan bevehető kanalas-orvosság, amitől hirtelen megváltozik valami. (eosz)
(2004. március 23.)