VÉR VAGYOK - egy középkori tündérmese 18

Jan Fabre 2000-ben színházi szöveget/verset írt az emberi test egyik alapvető alkotóeleméről: a vérről. Művében, amelynek központi témája a középkori testkép, az azóta magunkban hordozott testi-lelki sebeket is elénk tárja. A bűntudattól áthatott vallásos gondolkodás éles ellentéte a zabolátlan, természetes élet­öröm.

– A fizikai korlátoktól, tabuktól szabadulni igyekvő testek cseppfolyóssá válnak: vérré, a test üzemanyagává alakulnak – mondja Fabre, akinek a darabjában a néző véres, hátborzongató, rituális jelenetekkel – kínzással, menstruációval, kasztrálással, ördögűzéssel, orgiákkal stb. – szembesül. Az apokaliptikus, groteszk képekben fehér ruhás menyasszonyok, felcserek, lovagok tűnnek fel... Fabre mintha Brueghel vagy Hieronymus Bosch festményeiből emelné át őket. A szöveg megírásakor Fabre a 12. században élt bencés apátnő, Bingeni Szent Hildegárd misztikus írásaiból is inspirálódott, aki látomásokat írt le a testről, gyógyító erőkről, növényekről és állatokról.

A Vér vagyok volt 2001-ben az első Fabre-produkció, amelyet az Avignoni Fesztiválon, a pápai palota díszudvarán mutattak be. Az előadást a sikerre való tekintettel a 2005-ös fesztiválon újra bemutatták. A több földrészt bejárt produkciót a sajtó és a közönség világszerte elismeréssel fogadta. Most, 2024-ben, az újabb értelmetlen háborúk és vérontások idején Fabre új koncepcióval kelti életre a szöveget a Nemzeti Színház színészeinek és a Bozsik Yvette Társulat táncosainak közreműködésével.

A belga Jan Fabre Antwerpenben született 1958-ban. Hazájában és külföldön egyaránt nemzedékének egyik legsokoldalúbb művészének tartják, aki nemcsak színházi alkotó (író és rendező), hanem képzőművész is.

A határokat feszegeti minden műfajban, előadásai költői koncepciók, lenyűgöző ősi rítusok, az őt szüntelenül foglalkoztató filozófiai kérdések színpadi víziói. A 2024-es Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) a Mítikasz csúcs (Az Olümposz tetején) című nyolcórás előadását ismerhette meg a magyar közönség.