Segítsd a királyt!

Meghalt Imre herceg, a trón várományosa, egy vadkan felöklelte. Az öregedő István királyt az egyéni tragédián túl a nemzete jövője iránti felelősség és az aggodalom is nyomasztja. Két korszak határán vagyunk – le kellett számolni a kalandozások korával, de még itt lüktet a múlt: „embernek ének őrzi az időt”, de fennmaradásunk érdekében, nagy áldozatok árán be kell tagozódnunk a keresztény Európába. A trónörökös halála azonban kérdésessé teszi a jövőt.

AZ ELŐADÁS A CSOKONAI NEMZETI SZÍNHÁZ OLDALÁN

 

Az istváni, történelmi dilemma ez: merre menjünk, hová álljunk? A visszahúzókhoz vagy a haladókhoz? Hogyan lehet megőrizni a múltat, cselekedni a jelenben és a megmaradás esélyét mérlegre téve indulni a jövőnek.

„Egyszerre műveld a három időt, múltat, jelent, jövőt egyszerre láss” – hangzik el a műben. Sok egyéni érdeket ütköztető, torzsalkodásban, hatalmi harcban, ideológiai vitákban éleződő helyzetekben kell döntenie Istvánnak az ország, a haza érdekében. Ilyen kiélezett helyzetekre számos analógiát találunk történelmünk fordulóin: amikor sorskérdésekben kellett dönteni, hiszen nemzeti fennmaradásunk volt a tét.

BESZÉLGETÉS A DARAB RENDEZŐJÉVEL

Ratkó a szemlélődés optikáját tágra nyitja: ezer évet fog át. Történelmünk távoli és jelenünkben mutatkozó problémáit tárja fel, a múlt- és a jelenbeli események közötti összefüggéseket keresi. „Nem a hatalom és az ember viszonyát vizsgálja a mű – írta Ratkó. – Ugyanis a szereplők nem engedelmeskedtek az írói szándéknak. Inkább a megmaradás áráról beszélnek, arról, hogy vajon nem fizettünk-e többet megmaradásunkért, itt maradásunkért, mint amennyit Európa elvárt tőlünk.”

A darab ősbemutatója 1985-ben Nyíregyházán volt, még abban az évben az Év drámájának választották, szerzője Szép Ernő-díjat kapott. A darab most a Csokonai Színház és a Nemzeti Színház színpadán kel újra életre. A két teátrum ezzel a bemutatóval emlékezik meg Ratkó József halálának negyedszázados évfordulójáról.