Rómeó és Júlia MITEM

Minden idők vitathatatlanul leghíresebb szerelmi története, Shakespeare 1593-as Rómeó és Júlia című darabja, az angol színház nagyra becsült "bárdjának" egyik leggyakrabban színre vitt tragédiája. A Maribori Szlovén Nemzeti Színházban ennek ellenére idáig csupán kétszer – először 1929-ben, másodszor pedig 1951-ben – vitték színre. Közel 70 év után a színház művészeti vezetője, Aleksandar Popovski úgy döntött, hogy ismét visszahozza a színpadra ezt a világhírű darabot. Döntéséhez a következő kommentárt fűzte: „Azt kell, hogy mondjam, igazán elragadónak találom a történetet egy lányról, aki szembeszáll a halállal azért, hogy azután a szerelem ölelésében ismét ráleljen. Ezért kulcsfontosságú volt, hogy a történetet az ő szemszögéből játsszuk újra. /…/”

Nina Kuclar Stiković, dramaturg és az adaptáció társszerzője, a következőket emelte ki elemzésében, amelynek címe Nincs számomra termés, avagy Júlia Capulet naplója: „Lényegében a fő konfliktust a Capuleték és Montague-ék közti ellentét, a gyűlölet és a szerelem ütközete adja, ám mindenekelőtt az emberi természet és a társadalmi elvárások erős disszonanciája, az ösztön és a norma szembenállása. Mindkét felet az ösztönök sodorják konfliktusba. Talán ezt tükrözi az érvelés hánya is amellett, hogy valójában miért utálja egymást a két család. Mi több, ahogyan minden fantázia ellenére a »szerelem első látásra« is egy megmagyarázhatatlan jelenség, úgy a gyűlöletet sem tudjuk megindokolni.”