Othello 14

Shakespeare egyik legsérülékenyebb darabja, a közhelyek és teátrális fogások terepe. Erotikus thriller vagy szorongó történet a látszat hatalmáról, az emberi bizalom törékenységéről. Az aljasságról, a szenvedélyről, az ártatlanságról.

A darab a maga korában is épített a közönségben bizsergő idegengyűlöletre, használta, kéjjel suttogta a feketékben rejlő elemi szexualitás, az állati kéjelgés képzetét. „Azt akarod, hogy egy berber csődör hágja meg a lányod? Hogy unokáid rádnyerítsenek…?”  – üvölti Jago a velencei éjszakában fellármázva a lány családját, rokonait.

Othello, Velence fekete tábornoka éjjel titokban megszökteti és feleségül veszi a város egyik előkelő családjának egyetlen lányát, az „angyali” Desdemonát. A kirobbanó botrányt váratlan esemény odázza el – a török flotta százegynéhány hajóval megtámadja a velencei fennhatóság alatt álló Ciprus szigetét. Othellónak azonnal indulnia kell, útjára elkíséri egyéjszakás új asszonya is. A „világpolitika” talán megoldaná a családi drámát – ám van egy mellékszál: egy féltékenységből, sértett önérzetből, bosszúvágyból szőtt sátáni történet. Hadsegédje, Jago helyett a mór egy fiatal firenzei nemest, Cassiót lépteti elő hadnagyává – vérig sértve ezáltal korábbi hűséges hívét, bizalmasát, akit még Desdemona megszöktetésének tervébe is beavatott. E bosszú története a darab – három tragikus éjszaka.

De ki ez a Mór? És hogyan lehet a rátarti Sziget tábornoka éppen egy fekete, egy sehonnai? E köztársaságnak látszó, ravasz és pénzéhes mini-nagyhatalomé, amely az érdek, a diplomácia és a kifinomult stílus cölöpeire épült. Talán az ereje, a különleges testi adottságai miatt? Dehogy! A velencei hadi flotta irányításához nem izomerő szükséges. Hanem ész, stratégiai érzék, határozottság, szilárd akarat. Karizma. „Ha lelküket kiteszik sem találnak hozzá hasonló hadvezéri elmét” – mondja róla barátja – és gyilkos ellensége, Jago. Shakespeare egyik legösszetettebb figurája, aki saját énjéből, féltékenységéből, sértettségéből – és páratlan emberismeretéből alkotja meg a rontás remekművét. Szinte semmiből, tények és bizonyítékok nélkül. E bosszú története a darab – három tragikus éjszaka.

„Ne méreggel csináld, fojtsd meg az ágyában” – súgja Jago. És Othellónak tetszik ez. Hiszen ő áldozatot akar, nem gyilkosságot. Igazságot tenni, nem pedig bosszút állni.

A Nemzeti Színház készülő előadása nem a féltékenység tragédiája lesz, hanem a sebzett bizalomé, a lelkünket megmérgező kételyeké.