„Mikszáthné papírra veti visszaemlékezéseit – férje pedig állandóan közbeszól. Megélik a rég múlt epizódokat, sőt elképzelnek jövendőbelieket is. De nem mindig emlékeznek pontosan és nem mindig azonos módon. A vita a két féleképpen rögződött emlékek körül, az egymást kiigazító zsörtölődések, a felidézett múlt kettős fénytörése: így alakul az olykor kétféle emlékezésből egy harmadik változat, a nézőé, mely a tények költészetét támasztja fel. A tények költészete pedig a – valóság.”
Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona
A nagy palóc író kétszer kötött házasságot, és mindkétszer ugyanazt a nőt, Mauks Ilonát vette feleségül. Mikszáthról az a kép él, hogy jó evés, ivás után pipázva adomázik, ország- gyűlésre jár, jól él, egy elpuhult nyárspolgár, sikeres író.
Ez azonban csak élete derekán adatott meg az írónak, a fiatal Mikszáth rengeteget nélkülözött, reménytelen helyzetből verekedte fel magát szívós kitartással, mert mindenféleképpen író akart lenni, és erre ráment a házassága is. A szerelem nem. Sem Mauks Ilona sem Mikszáth sosem mondott le egymásról.
1866-ban érettségizik Selmecbányán, utána jogra iratkozik, de nem végzi el, diplomát nem szerez és Balassagyarmaton Mauks Mátyáshoz áll be segéderőnek, akkori szerelme egy ügyvéd lánya a szolid, tiszta szívű Bérczy Mária. Legalábbis addig, amíg Mauks Ilona fejébe nem veszi, hogy megszerzi magának apjaügyvéd bojtárját, és meg nem kezdi erre irányuló praktikáit. Mikszáth eleinte gőgösnek, nagyra vágyónak tartja, valószínűleg rámenős is volt és nagy csínytevő, akár Mikszáth. 1872 körül egyre szorosabbá válik köztük a kapcsolat és a szelíd Bérzy Mari lassanként lemarad, bár még 1873-ban, közvetlen a házasság előtt is kijárt Mikszáthoz Szklabonyára és tulajdonképp mindvégig jó barátok maradtak. A Mauks szülők nem nagyon örültek a kapcsolatnak, lányuknak megállapodott, „komoly” embert szerettek volna, nem egy bizonytalan egzisztenciájú írójelöltet, akinek „ki van a lába a cipőből, mint Petőfinek”, ráadásul Mikszáth sem igyekezett a megállapodott kispolgárt eljátszani.
A szülők tiltása ellenére leveleztek egymással, és találkozgattak addig, amíg a titkos kapcsolat ki nem derült. Ekkor Mauks Ilonát szülei hazarendelték Mohorára, Mikszáth pedig elhatározza, hogy elmegy a megyéből és tollforgatással szerez nevet magának. 1873 júniusában a Mauks szülők elkövetik azt a könnyelműséget, hogy lányukat egyedül elengedik Budára egy rokonukhoz, Kovács Lőrinchez. Amikor Mikszáth Szklabonyán erről értesül, rögtön utána utazik azzal az elhatározással, hogy ha törik, ha szakad, összeházasodnak.
Kovácsék szimpatizáltak a fiatal párral és így 1873 július 13-án a legnagyobb titokban megtörténik az esküvő, és hamarosan hazautaznak Szklabonyára azt tervezgetve, hogy majd Pesten telepednek le. Közben meghal Mikszáth édesanyja is és ezek után már semmi sem köti az írót Nógrádhoz, bár szinte élete végéig a nógrádi az emberek köszönnek vissza a munkáiból. Pesten Mikszáth írásaiból próbál megélni, novelláit rendszeresen közlik a lapok, de mégsem sikerül kitörnie, sokat nyomorognak, a lakás vizes, Mauks Ilona belebetegszik a nélkülözésbe.
Pontosan egy évig élnek együtt, 1874 novemberében Mikszáth a csődöt látva felajánlja Ilonának a válást. Mauks Ilona hazaköltözik Balassagyarmatra eltűrve a helyiek pletykálkodását. Nyolc nehéz év telik el így.
Az írói befutás végül is 1882-ben következik be, ekkor jelenik meg a Jó palócok és Tót atyafiak, ez nevet szerez Mikszáthnak, egyik napról a másikra híres lesz, pénze is van és megindul a levelezés Ilonával: „hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem magát”. A válasz nyolc nap múlva érkezik: „szeretném még egyszer látni”. Hamarosan mindenki tudja már, hogy Mikszáth Kálmán és a Mauks lány között újra kezdődött az ügy, szaporodnak a levelek, majd látogatás és 1882 december 31-én a mohorai kistemplomban megtörténik az esküvő. A már neves író és országgyűlési képviselő régi-új feleségével Pesten telepedik le, három fiúk születik.
Mikszáth 1910-ben, Ilona 1926-ban hunyt el. Az írót végakarata szerint, korán meghalt Jánoska fiának kis koporsójával együtt helyezték a sírba. (www.virtus.hu)
Mikszáth Kálmán levele feleségének
„Kedves Ilonkám! Sokat írjon. Szeretem, ha ír. Manapság csak két eleven ember van a földkerekségen, akiket úgy olvasok, hátha valami meglepő szépséget találok bennük, amiből én is tanulhatok. Az egyik a föld legrafinírozottabb írója, Turgenyev. A másik az kedves asszonykám, aki még a grammatikát se tudja, az én aranyos Pöhölykém...”
