Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

JEGYPÉNZTÁRUNK ÜNNEPI NYITVATARTÁSA: 
December 21-22-23-án, valamint december 27 és 30 között 10.00-18:00 óráig. December 24-25-26-án, december 31-én és január 1-én zárva.

Bornemisza Péter

Magyar Elektra

Bécsben, 1558-ban jelent meg Bornemisza Péter ifjúkori műve, melynek címe: Tragoedia magyar nyelven a Sophocles Electrájából. Tehát – közkeletű nevén – a Magyar Elektra. Ez az a mű, mely a magyar drámaírás épületében az első hatalmas oszlop. S mindmáig talán a legmagasabb. Alapvetés történt. Olyan alkotás született, mely minden időkre indíték és mérce lehetett volna.

De nem lehetett az. Mert végső kínjaiban vergődött a darabjaira szakított ország. A pusztulás, kallódás évtizedeiben annyi más értékkel együtt Bornemisza műve is eltűnt. A hagyomány termékenyítő folyama kiapadt. Ez a körülmény hosszú korszakok után érvényesítette csak valódi hatását. A magyar drámaírás – véleményem szerint – a XIX. század közepe táján vált el véglegesen a hagyománytól. (Meg kell jegyeznem: Madách a kivétel. De hiszen ő még ismerte az iskolai színház misztériumjátékait! És a Tragédia, egész kultúránkat ma is erősen motiváló műve éppenséggel a tradíció – és nem a frissen jelentkezett polgári konvenció – folyamatában helyezkedik el.) Ez a folyamat, a tradíció rejtett áramlása, melyet az elkallódott művek újrafelfedezése óta rekonstruálni tudunk, Bornemiszával és Balassival indul, az iskoladrámában képes kibontakozni két évszázadon át, érinti Madáchot, s különösképpen ismét életre támad Weöres Sándor színdarabjaiban.

De térjünk vissza Bornemiszához. Tőle tudhatjuk ugyanis, hogy a magyar drámában mit képes kifejteni a nyelvi erő. Tőle tudhatjuk, hogy mit képes megfogalmazni a drámaíró, ha a világról ítélete van. Mi magyarok tőle tudjuk először, hogy az alkotó személyisége és a mű egymástól nem különíthető el. Bornemisza volt az az ember, aki – egyes életíróinak ironikus megállapítása szerint – őszinteségi mániában szenvedett folyamatosan. Méltányos azonban, ha most leírjuk azokat a szavainkat, szókapcsolatainkat, melyek jelentésükben Bornemisza rögeszméjéhez igazodnak. Tisztesség. Az erkölcsi, cselekvésbeli kötelességek teljesítése. Meghajlás a felettünk álló szellemi akarat előtt. Jó lenne hinni, hogy ezek a fogalmak, e megtartó hagyományos értékek bennünket is megújulásra ösztönözhetnek.

a Soproni Petőfi Színház vendégjátéka