Ingyenélők Vígjáték

Hazafias érzelmekkel manipuláló szélhámosok, őket múltjukkal zsaroló csalók, naiv fiatalok és őket szégyentelenül kihasználó felnőttek. Boldogság, vagy legalább boldoguláskeresés. Kis magyar valóság. Az évszám az 1870-es évek. A helyszín: Pest-Buda. A műfaj: vígjáték. A szerző a kor egyik legizgalmasabb drámaírója, (nem) mellesleg katolikus pap, teológiai professzor: Csiky Gergely. A darab, mely a Nemzeti Színházban debütált 1880-ban, most visszatér születése helyszínére.

„A valódi drámaíró csak saját korának tükre lehet, utat kell törnie, korának ízlését kell szolgálnia, finomítva és nemesítve azt, korának mozgató eszméit, bajait és erényeit kell feltárnia” – fogalmazta meg Csiky Gergely ars poeticáját, amit annyival kell kiegészítenünk, hogy a valódi dráma túléli szerzőjét, és az utókorhoz is szól, mert évtizedek, évszázadok múlva is aktuális. Csiky Gergely 1874-től a Nemzeti Színház házi szerzője volt, a drámaírói technika és formaérzék már kezdetektől fogva jellemző volt a fiatal pap munkáira.

A Nemzeti akkori igazgatója, Szigligeti Ede támogatta, meglátta benne az új, termékeny tehetséget, aki eredeti magyar színművekkel látta el évtizedekig a magyar színházakat. Szigligeti Ede halála után a Nemzeti szintén legendás igazgatója, Paulay Ede segítette színpadra Csiky Gergely munkásságának legjavát. Minél nagyobb sikere volt íróként, minél több szállal kötődött a színházhoz, annál nehezebb volt megfelelnie egyházi elöljárói elvárásainak. Ezért 1880-ban kilépett az egyházi rendből, később áttért az evangélikus vallásra és megnősült.

Abban az évben mutatták be a Nemzeti Színházban A proletárok című színjátékát, amelyet később Ingyenélők címmel játszottak többnyire. A főszereplő Prielle Kornélia a premier napján kijelentette, hogy nem lép fel, mert úgyis megbukik a darab. Másnap viszont a lapok óriási sikerről számolhattak be: „Siker… lelkesedés... zajos tapsvihar… A szerző a hazai talajból merítette most tárgyát, a talaj nagyon hálásnak bizonyult neki.” Csiky Gergely, akinek ezt a darabját csak a Nemzetiben 137-szer játszották, ezzel a belépővel a magyar színpad első igazi sikerszerzője lett…

Mikszáth Kálmán írta a szerzőről: „…merész kézzel, éles megfigyeléssel nyúlt be az élő magyar társadalomba, egy sereg pompásan kidomborított, vérből és húsból való alakot vonultatott fel a színpadra.”