Éden földön (Hany Istók legendája) 6 zenés fantasy

A világon mindenütt születtek legendák talált gyermekről, az egyik legismertebb ilyen figura Kipling Mauglija. A XVIII. században Magyarországon a kapuvári halászok a hansági Király-tó egyik mocsaras részén egy 8-10 év körüli fiút fogtak el. A beszédképtelen, teljesen vad gyermek a korabeli leírások szerint tökéletesen alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, bőre kéregszerűen megvastagodott, testét szőr borította, ujjai között kezdetleges bőrhártya feszült. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. A csoda e történetekben az, hogy az ember valójában mi mindenre képes. A Hany Istóknak elnevezett fiú is hosszú éveken keresztül megélt kint a lápban, ruha nélkül. Állítólag hódok nevelték, és a hódvárban meleg van télen is. A lápot egyébként, ezt az édenkertet a múlt század ötvenes éveiben lecsapolták, és ez a csodálatos flóra és fauna megszűnt, egyik pillanatról a másikra. Szarka Tamás remek alkotói leleménnyel úgy írta meg darabját, hogy a nézők a láp (a természet) nyelvét értik – Istókot és a barátait: a kócsagot, a sast és a farkast. A második felvonásbeli világot, a civilizációt, az embereket, akik majd lecsapolják ezt az édenkertet, már nem érteni, a várkapitány és köre halandzsa nyelvet beszél. 

 „Mi az édenből jövünk, nem a civilizációból – hangsúlyozza Szarka Tamás –, gyökereinkben a természet részei vagyunk. Amikor nekifogtam e darab megírásának, hallani kezdtem, ahogy rengeteg madár énekel. Itt a Nemzetiben a plüss-székek között érdekesen hangzik ez a „zenekar”: a madarak és a vízi állatok csodálatos éneke.”

Az Éden földön meséje a civilizáció és a természet összecsapásáról szól. Bozsik Yvette rendező-koreográfus a mozgással és a látvánnyal leginkább afantasy műfajához közelítő világot varázsolt a színpadra.