„Azt mondják, az igazán értékes, jó előadásokról más emberként áll fel az ember. Azt is mondják, hogy a katarzis eredeti görög jelentése valami olyasmi: a fájdalom által megtisztít. A mi kis városunk című előadás kapcsán úgy érzem, mindkét kijelentés igaz. Utoljára talán tizenöt évvel ezelőtt volt rám ilyen hatással egy előadás. Nagyon mélyen megérintett. Gratulálok az alkotóknak.”-írta Bakos Mátyás a Nemzeti Vendégkönyvébe A mi kis városunk című előadás után tartott közönségtalálkozón.
Az eseményen: Bubik Réka Hajnalka, Kovács S. József, Nagy Mari, Séra Dániel, Schnell Ádám, Sipos Ilka és Söptei Andrea színművészek, valamint Kozma András dramaturg meséltek az előadásról, a próbafolyamatról, kulisszatitkokat osztottak meg a nézőkkel. A beszélgetést Mészáros Katalin moderálta.
A mi kis városunk című előadást 2026. március 6-án-mutatta be a színház, Ilja Bocsarnikovsz rendezésében. A szerző, Thornton Wilder, akit leginkább a Szent Lajos király hídja című híres regénye nyomán ismerünk. Az 1938-ban írt A mi kis városunk Pulitzer-díjat kapott, ami rögtön az amerikai drámaírás élvonalába emelte, műve nyomán pedig később számos színpadi adaptáció és filmváltozat is készült. A darab cselekménye egy képzeletbeli amerikai kisvárosban, Grover’s Cornersben játszódik, amelyhez az előadás narrátorát családi, ifjúkori emlékek fűzik, és a több évtizedet átölelő történetmesélés közben fokozatosan bomlanak ki a hagyományos vidéki életet élő emberek mindennapjait meghatározó események, fájdalmak, titkok és remények.
A Nemzeti Színház előadásának nézői egy-egy képeslapot kaptak ajándékba a produkció után, az egyik legfontosabb mondatával: „Észrevette valaha az ember az élete, miközben leélte?” .( A színház célja ezzel az volt, hogy inspirálja a nézőket arra, hogy postázzák a gondolataikat, üzeneteiket szeretteiknek, ezzel is erősítve az a szándékot, hogy a közönségből közösséget formáljon.)
Bubik Réka és Nagy Mari a jókedvű próbafolyamatot emelték ki, arról meséltek, hogy a rendező, Ilja Bocsarnikovsz, aki maga is színművészként végzett a Moszkvai Művész színház akadémiáján, később a sztanyiszlavszkiji színházban kezdett dolgozni- előjátszotta nekik a szerepeiket.
Kozma András dramaturg Thorntom Wilder elbeszélőmódját ismertette: „A rendezői, szerzői instrukcióban szerepelt az, hogy ne legyenek kellékek az előadásban, a néző képzelete és a színészi játék teremtse meg A mi kis városuk világát minimális díszletben, 1938-ban a maga módján forradalmi volt ez a megközelítés Ebből a szempontból mi nem tettünk hozzá, viszont Ilja Bocsarnikovsz rendező a színészekkel rendkívül aprólékosan dolgozott és gyönyörű volt látni, ahogy zajokból gesztusokból fölépül egy családnak az élete, a múlt a jelen és a jövő.”
Séra Dániel arról beszélt, hogy a próbafolyamat elején mindent tárgyakkal próbáltak meg: „oroszul van erre egy kifejezés, ez a fizikai emlékezet, hogy fogunk meg egy poharat, vagy hogy alakul ki az, hogy azt hitelesen lehessen alakítani.”
„Talán Hamvas Bélánál olvastam egy gondolatot - folytatta Söptei Andrea a közönségtalálkozón- hogy a történelmünk olyan, mint egy folyó, amely előttünk van és aminek az eseményeit tanuljuk, ismerjük, de ugyanakkor létezik a szellemnek is egy története, amely pontosan azokról az örök dolgokról üzen folyamatosan az évszázadokon keresztül, amiről itt Berettyán Nándor a monológjában beszél és, hogy mindannyiunknak van róla tudomása, csak mindig elveszítjük azt a pillanatot, amikor ez felsejlik. Mindig voltak azok a költők és filozófusok, akik valahogy a szellemtörténetben, mint az éjszakában fölvillanó fény valahogy közvetítették számunkra ezeket az örök igazságokat és gondolatokat, és azt gondolom, hogy Thorton Wildernek ez a darabja nagyon is ennek a szellemtörténetnek egy kimagasló pillanata...”
Schnell Ádám mesélt arról, hogy az általa alakított orvos karakterének megformálása, hogyan emlékezteti a saját orvos édesapjára és az Ő történeteire… Kovács S. József azzal folytatta, hogy a halottak napja előtt hogyan jutott eszébe az előadás kapcsán, a szülőföldjén, Háromszéken található temető, a sok-sok világító gyertyával…
Köszönjük, hogy megtiszteltek a jelenlétükkel, legyen Ön is, legyetek Ti is a „Közönségből közösség” élmény részesei.
(2026. November 03.)