Több mint 10 éve vitte színre Vidnyánszky Attila a Körhinta című előadást a Nemzetiben és idén 70 éves Fábri Zoltán filmje, a Körhinta, amelyet 1956-ban Arany Pálma díjra jelöltek Cannes-ban, és amellyel az akkor még húsz éves, főiskolás Törőcsik Mari és Soós Imre egycsapásra világhírűvé váltak. A film egyik ikonikus mondata, a „Repülünk, Mari”-elhangzik a Nemzeti előadásának elején, a rendező - Vidnyánszky Attila - egyfajta tiszteletadásnak is szánta az előadást Fábri Zoltán filmje Törőcsik Mari művészete előtt. A művésznő az előadások után mindig jelen volt a tapsrenden, a gesztus hatalmas sikert aratott a nézők körében.
„Csak részben támaszkodunk Fábri csodálatos filmjére. Merítünk Nádasy László eredeti forgatókönyvéből és Sarkadi Imre Kútban és Leányvásár című novellájából is, amelyek a film alapjául szolgáltak. Használjuk Vincze Zsuzsa táncos forgatókönyvét, inspirálnak minket Lakatos Róbert zeneszerző dallamai – mindkettő ehhez az előadáshoz készült. És merítünk saját élményvilágunkból is.” (Vidnyánszky Attila)
Az előadás koreográfusa és társrendezője Zsuráfszky Zoltán, dramaturgja Zs. Vincze Zsuzsa. Közreműködik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.
Az október 24-én tartott közönségtalálkozón Szűcs Nelli, Berettyán Nándor és Varga József színművészek meséltek az előadásról. Barabás Klára filmszakértő A történelem körhintáján-Fábri 100 című monográfia szerzője kiemelte: „A Körhinta fényét a múló évtizedek sem halványították el, azok az évtizedek, amelyek teljesen felszámolták Magyarországon a filmben látott paraszti világot. Döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a filmet Magyarországon is önálló művészetként fogadják el, illetve a filmrendezést kreatív, ne pedig szakmai tevékenységnek tekintsék. Ott szerepel mind az 1968-as, mint a 2000-ben összeállított tizenkét legjobb magyar film listáján. A korabeli politikához kötődő aktualitásai mellékessé váltak, a történet ereje, katartikus hatása viszont újabb és újabb generációk szívét hódítja meg. Akárhányszor látjuk, újra és újra a varázsa alá kerülünk.
Az 1956-os Cannes-i Fesztiváljáról szóló tudósításában Francois Truffaut, a francia új hullám legendás rendezője így írt: "Fábri Zoltán magyar filmjének, a Körhintának újabb megtekintése megerősítette első impressziómat: íme, itt a nagydíjas film, az én nagydíjasom."- mesélte Barabás Klára a közönségtalálkozón, és a kötetét Berettyán Nándornak dedikálta az eseményen, mondván, hogy a színművész méltó utódja Soós Imrének.
Berettyán Nándor - aki Pataki Imre szerepét játsza az előadásban - arról beszélt többek között, hogy ő is Balmazújvárosról származik akár Soós Imre, mindketten a hajdúsági kisvárosból indultak a színészi pálya felé.
Szó volt arról is, hogy a Törökországi és Dél-Koreában hogyan fogadták a nézők az előadást, hogyan hat a nemzetis Körhinta a hazai és a külföldi nézők lelkére.
„Nagy hatással volt rám az előadás. Fantasztikus alkotás. Ha Vidnyánszky Attila csak ezt az egyetlen művét alkotta volna, már emiatt is aranyba foglalhatnánk a nevét.” – írta Szegediné Paszternák Teréz a színház Vendégkönyvébe.
Dr. Molnár Balázs pedig ezt az üzenetet jegyezte fel: „Édesapám helyett is néztem, aki szomszédja volt Soós Imrének Balmazújvároson”.
„Természetesen nem lehet elvárni, hogy egy színházi előadás ugyanazt az elementáris hatást, katarzist váltsa ki a nézőkből, mint a valaha volt talán legszebb magyar film. Nem is törekedett erre. Az eredeti agitatív szándékot, a tsz-es agitációt elhagyva a szegény paraszt - gazdag paraszt ellentétre redukálta és a mindent legyőző szerelemre helyezte a hangsúlyt.
A színházi előadás talán legszebb jelenete a vásári hintázás, amelyben a boldogságot szimbolizáló léggömbök között röpül a szerelmespár. Ez a jelenet nekem Kusturica Cigányok ideje című filmjének télbúcsúztató „filmkölteményét” idézte….” - fogalmazott a Vendégkönyvben Barabás Klára filmszakértő.
Az esemény végén négy belépő került kisorsolásra a Fővárosi Állat- és Növénykert területén található, jelenleg is működő szecessziós körhintára, amelyet Törőcsik Mari színművész is meglátogatott 2015-ben.
A "falovas" műemlék körhintát, amelyre a jegy szól, hivatalosan Schäftner-körhintának hívják, ugyanis eredetileg Schäftner Károly (1863-1936) körhintás vállalkozó létesítette. Schäftnernek már a szülei is mutatványosok, körhintások voltak, a család már az 1880-as évek elején megjelent a Városligetben.
A körhintaház maga valószínűleg 1908-ban épült, és az 1909-es szezonban a körhinta már nyitva volt a nagyközönség előtt.
A Körhinta című előadás legközelebb november 8-án látható a Nemzetiben, utána újra közönségtalálkozót tartunk.
Több mint nyolcvan néző maradt velünk a közönségtalálkozón, köszönjük a figyelmet, továbbra is szeretettel várjuk az érdeklődőket!
(2026. Október 27.)