Rácz József Jászai Mari-díjas színművész vehette át idén a Szeleczky Zita-emlékgyűrűt

A spanyol Ignacio García rendezésében bemutatott A kertész kutyája című korhű komédia premierjén, váratlan meglepetésként vehette át Rácz József színművész a Szeleczky Zita-emlékgyűrűt Vidnyánszky Attila igazgatótól és Fekete Zitától az alapítvány munkatársától.

A Szeleczky Zita Alapítvány 2018 óta Szeleczky Zita-emlékgyűrű adományozásával kívánja elismerni a Nemzeti Színház azon művészeit, akik a Színház hajdani művésznője szellemében kiemelkedően sokat tesznek a vers, a versmondás megszerettetésért. Az arany pecsétgyűrűt Négyessy Nedda iparművész, az Alapítvány elnöke tervezte, rajta Szeleczky Zita aláírásával, belső oldalán pedig a száműzetés jelképeként a csodaszarvas kettétört agancsa látható. Az Emlékgyűrű odaítéléséről az Alapítvány és a Nemzeti Színház két-két tagjából álló zsűri dönt, az előző évi díjazottal, ezúttal Tóth Augusztával kiegészülve.

Az eddigi díjazottak:

2018 - Rubold Ödön

2019 - Bakos-Kiss Gábor

2020 - Szűcs Nelli

2021 - Tóth Auguszta

Szeleczky Zita (1915-1999)

Ma csak rendszeresen vetített régi filmekből ismerhetjük arcát. Kivételes filmes karrier volt az övé: alig több mint 7 éves itthoni pályafutása alatt 27 film főszerepét játszotta. De szíve mindig a színházé, a Nemzeti Színházé maradt.

A tehetséges színiakadémiai növendéknek Ódry Árpád mondta: „Magának a Nemzetiben a helye”. S bár sokfelé hívták, rögtön diplomája kézhezvétele után az 1936/37-es évadban a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, a következőben már társulati tagja. Hamar megtalálták olyan szerepek, mint Titánia a Szentivánéji álomban, Ledér a Csongor és Tündében, Tímár József mellett Sata Németh László Villámfénynél című darabjában. Ezzel a szereppel igazi színésszé érett, Németh László maga is megindult szavakkal emlékezett később alakítására. A társulat szavazatai alapján pedig a rákövetkező évben megkapta a legjobb fiatal színésznek járó Farkas-Ratkó-díjat. Tamási Vitéz lélekében Boróka, „mesésen szép, de ugyanakkor erős vadmacskát játszik” – írta róla Keresztury Dezső. Az 1940/41-es évadban tíz darabban összesen nyolcvanszor lépett színpadra: volt Shakespeare Júliája, a Peer Gynt Solvegje. Aztán mert visszautasította, hogy a Csongor Tündéjeként utazzon németországi vendégjátékra, 1941 júniusában fegyelmi határozattal el kellett hagynia a Nemzetit. Ahová csak 1944 őszén tért vissza ismét.

Az, aki 1941-ben megtagadja a hitleri Németországban való szereplést, az idő fordultával, 1945 februárjában már a háborús bűnösök listáján szerepel, többek között azzal a homályos váddal, hogy „oroszellenes” verset szavalt 1944-ben. Az iratok nem említik a költőt és a címet: Petőfi Föl a szent háborúra! című művéről volt szó. Egy hónap múlva elhagyja az országot. Távollétében annak ellenére ítéli három évre a népbíróság 1948-ban, hogy több művésztársa kiállt mellette.

Argentínai emigrációjába Berzsenyi, Petőfi, Arany, Juhász Gyula, Reményik Sándor verseivel érkezett, pódiumműsoraival éltette az álmodott hazát. És álmodta régi otthonát is: 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. És Kanadától Ausztráliáig a magyarság pódiumain, lemezeken, kazettákon, versekkel, dalokkal hirdette az összetartozás gondolatát.

1960 decemberében Amerikában jelent meg első verslemeze, borítóján az Emlékgyűrű mottójául is választott gondolattal: „Egyetlen kincsem, egész életem a magyar szó, a magyar vers, a magyar dal.”

1994-ben a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1948-as vádak alól, 1998-ban végleg hazatelepült. 1999-ben hunyt el Érden.

A Kálvin téri református templomban ravatalozták fel, végakarata szerint gyermekkorának kedves falujában, Nekézsenyben a családi sírbolt lett végső nyughelye. Koporsója mellé felrobbantott Nemzetijének oszlopdarabját helyezték. Az Alapítvány az általa létrehozott Szeleczky Zita emlékházban pedig életének néhány fontos tárgya, dokumentuma idézi alakját.

(2022. április 13.)