Mikszáth Kálmán – Fabók Mariann: A fekete kakas
A Fabók Mancsi Bábszínház előadása.
Időtartama 90 perc.
Serdülő és felnőtt közönségünknek ajánljuk.
Díszlet: Mátravölgyi Ákos, (Blattner-díjas)
Bábok: Palya Gábor
Zene: Draskóczy Lídia és Keresztes Nagy Árpád, Simó József és Danhauser Pál
A szövegkönyvet Mikszáth Kálmán novellája nyomán írta, az előadást rendezte, és játssza: Fabók Mariann
Az irodalomtörténészek egyöntetű méltatása szerint Mikszáth Kálmán egyik legművészibb alkotása A fekete kakas, mégis rejtélyes okokból hangsúlytalan darabja maradt a mikszáthi életműnek. Ezért is lehetséges, hogy csupán most látható először színpadon. A „nagy palóc mesemondó” utánozhatatlan humorával elénk tárt misztikus történet, Kupolyi figuráján keresztül élesen rávilágít, hogy mennyire megdöbbentő is az a hétköznapi életben, ha valaki a templomban hirdetett erkölcsi értékrend szerint élni és cselekedni képes. Őrültség-e önpusztító módon akár teljes magunkat is odaadnunk, ha a másiknak szüksége van rá? Mikszáth az esendő emberi lelket mélyen ismerő játékmester módjára, szenvedélyes szeretettel köti össze hőseit. A helyzeteket pedig úgy alakítja, hogy e mélyben sűrűsödő „szeretet-erő”, a legkülönbözőbb emberi megnyilvánulásokban törhessen, elemi erővel felszínre. Az ősbemutató egyszemélyes bábjátékban fogalmazódik meg, ahol bábos és az általa mozgatott báb lép egymással kapcsolatba. Ebben a színpadi világban szemmel láthatóan is elmosódnak az egyébként láthatatlanul, lélekben összekötött szereplők testi határvonalai. Fabók Mancsi Bábszínháza előadását 90 percben felnőtt és serdülő közönségünknek ajánljuk. (www.fabokmariann.hu)
VIDEO AJÁNLÓ
Mikszáth Kálmán így vall 1899-ben, a Pesti Hírlapban misztikus, kísértetes történeteiről: „Minden embernek van legalább egy kísérteties története, – még nekem is. Csakhogy a falusi embernek szükséges ez; bolond volna, ha leírná és kinyomatná. A hosszú téli estéken falun hasznát veszi, sőt nem is tartanák érdekes embernek, ha sohasem történt vele olyas, ami a csömörre hajló hátakat megborzongatja.
Nekem, fővárosi pogánynak, azonban nincs szükségem rá; én belevethetem a kísérteties történetemet könnyű lélekkel a nagy betűtengerbe. A fővárosban nincsen a kisérteteknek semmi kelletük, sőt kisértetek sincsenek, amit pedig nehéz megmagyarázni, minthogy temető itt is van. Talán az a nyitja, hogy a halottak fekvő helyét oly drágán kell megváltani a városi tanácstól, hogy aztán a halott is jobban megbecsüli és nem mászkál ide s tova éj évadján sem, veszteg marad, kifekszi az árát nyugodtan, mozdulatlanul.”
Gabnai Katalin írása az előadásról
(2020. január 03.)