Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +36 1 476 6800
Vissza a hírekhez

JELEN/LÉT FESZTIVÁL

FILIP LATINOVICZ HAZATÉRÉSE

Pécsi Horvát Színház

POVRATAK FILIPA LATINOVICZA / FILIP LATINOVICZ HAZATÉRÉSE

PREMA ROMANU MIROSLAVA KRLEŽE
MIROSLAV KRLEŽA REGÉNYE NYOMÁN

- horvát nyelvű elõadás
- Hrvatsko Kazalište U Peèuhu / Pécsi Horvát Színház

Gobbi Hilda Színpad, 19:30, Március 26.

dramatizacija i režija/dramaturg és rendező: Nina Kleflin
scenograf/díszlettervező: Balázs Horesnyi
kostimografkinja/jelmeztervező: Marija Šarić Ban
kompozitor/zeneszerző: Neno Belan
koreograf/koreográfus: Balázs Vincze
sound design: Nikolina Belan
light design: Gyula Farkas
šminka i maska, frizerka/smink-maszk, fodrász: Klára Mátrai
video: Ivan Faktor

Igraju/szereplők:
Filip Latinović, slikar/festőművész: Matija Kačan
Ksenija Radajeva, zvana Bobočka: Nela Kocsis
Regina Latinović Valenti, Filipova majka/Filip édesanyja: Vlasta Ramljak
Vladimir Baločanski, bivši odvjetnik/volt ügyvéd: Slaven Vidaković
Kyriales, dermatolog i filozof/bőrgyógyász és filozófus: Damir Lončar
Pl. Silvije Leipach, veleposjednik/nagybirtokos: Stipan Đurić
Vanda Baločanski, pokojna supruga/néhai feleség: Monika Berberović
dr. Tasillo, seljak, mladić sa lađe/falusi legény, fiatalember a hajóról: Dejan Fajfer
Grof na južini, seljak/gróf a partyról, falusi legény: Gyula Beri
Patricija Baločanski, Jaga, Frajla: Eva Polgar
plemstvo na zabavi, seljaci na proslavi Sv. Roka, mrtvaci/nemesség a partyn, falu népe a Szt. Rókus körmeneten, holtak, plesači/táncosok: Katalin Újvári, Zsolt Molnár, dobitnik nagrade „Harangozó”/Harangozó díjas, Péter Koncz, Dávid Matola

 

Tehnika/Műszak: 

rekviziter/kellékes: Jozo Kovačević
tehnika/technika: Tamás Laurer i Béla Ilkaházi 
garderobijerka/öltöztetőnő: Katica Bunjevac
Fotograf/fotográfus: László Tóth 
 

Dramaturg és rendezõ: Nina Kleflin

 

Filip Latinovicz hazatérése Miroslav Krleža egyik legjelentősebb prózai műve, amely alkotó része a horvát nyelv iskolai kötelező olvasmányainak és egyben a horvát irodalom egyik alappillére.

A mű egy autóbiográfiai regény, amely a festőművész Filiprõl szól, aki a folyamatos emlékezésein keresztül újra átéli gyermekkorának traumáit, melyek meghatározták emberi és mûvészi mivoltját. Nyugat-Európában eltöltött évei után, Filip hazatér édesanyjához Kosztanyevcbe, amely az új otthona lesz. Ott számos bizarr alakot ismer meg, és életét megváltoztatja egy újabb „végzet asszonya” : Ksenija Radajev, nevezett Bobocska.

Bobocskával és édesanyjával való soha fel nem oldódó viszonyuk tükrében a regény főhősé saját törvényszerűségein keresztül éli meg a világot a mindennapokban és a művészetben egyaránt.

Pontosan ezeknek a nagy kérdéseknek a kibontakozása alkotja eme  fenséges regény lényegi értékét. Kosztanyevc mikrokörnyezetén keresztül, Krleža igazából egy nagy életképet kínál számunkra: szenvedélyt, hazugságot, titkokat, félelmeket és szorongást amelyek extrém lépésekre sarkalják az embereket ebben a kis falúban is és minden nagyvárosban, jelen van mindez a társadalomban, bennünk mindnyájunkban. Az író aprólékosan mutatja be a szereplők pszichológiai portréit, ezzel magyarázva számunkra, hogy az élet felszíne alatt az érzelmek háborgó folyója tör utat magának, amelyet lehetetlen megfékezni és visszaterelni a megszokott (kis)polgári medrébe.

A regény rendkívül alkalmas a dramaturgiai megvalósításra hiszen számos feszült drámai szituáció és vonzó színpadi kép körvonalazódik benne. Egy kis közegből és néhány minimál enteriőrből (Filip szobája, Kávéház) kilépve az emlékezés zárt, klausztrofóbikus tereibe (trafik, szekrény) süljed, de párhuzamosan végtelen réteket, esőerdőket, sáros mezőket nyit meg. Mindez a színházi interpretációban nagyon sok lehetőséget ad az érdekes, vérbő drámai párbeszédekre, és emellett a költői , nonverbális zenei töltetű képekre.

Emellett, a drámai interpretációban a történet alkalmas nagy színészi alkotómunka megvalósítására. Filip, Filip édesanyja, Bobocska vagy épp Balocsanszki alakja hatalmas drámai szerepek, amelyek meghatározóak lehetnek egy színművész-színművésznő karrierjében. Ezek a figurák szimbolikus értelemben az univerzális emberi tulajdonságok több rétegű portréiként működnek.

Filip Latinovicz hazatérése mindenképpen egy érdekes minta egy színházi előadás születéséhez. Egy feszült, erős érzelmekkel teli történetet eleveníthet meg a néző számára.

 

(2019. február 14.)