Az ürességet is meg kell tervezni

Tanítani könnyebb vagy csinálni?

– Mindkettő más. Másfajta terhelést és másfajta közreműködést kíván, ezért nem is nagyon hasonlítható össze. A tervezés nagyfokú kreativitást, egy gondolat vizuális lényegítését, a rendezői koncepció megsegítését jelenti. Ez önálló vizuális alkotó munka, persze a koncepcióval és az alkotótársakkal összedolgozva. A tanításhoz viszont a tudás átadásának kreativitása kell. Annak az érzéke, hogy miként tudom az összegyűlt tapasztalatot tematikusan, sűrítve és leszűrve használhatóvá tenni a hallgatók számára.

Alkotó tevékenységről lévén szó, gyakran felvetődik a kérdés: egyáltalán mi az, ami tanítható, és mi az, ami nem?

– Ami nálunk elsajátítható, az a szakmai alaptudás, tervezői módszerek és a megfelelő alkotói attitűd. Ez megtanítható és meg is kell tanítani. A többi már a diákon múlik. Véleményem szerint a vizuális gondolkodás alapjait a rajztanulás teremti meg. A térlátást, az arányérzéket és a vizuális eszközökkel való kifejezésmódokat mind fejleszteni lehet. Ez olyan, mint az írásban az ábécé, mindenkinek meg kell tanulnia. Szóban nem lehet elmesélni egy díszletet, valójában semmilyen vizuális gondolatot, a verbalitásból soha nem lesz vizualitás. Az elemzés, a gondolatok, a folyamatok és rendszerek kitalálása viszont rendkívül fontos, csak a megjelenési forma más eszközzel történik, más érzékeket mozdít meg.

Mi az a mérce, aminek meg kell felelni az oklevél megszerzéséhez?

– A diplomamunka az alapképzésben résztvevők esetében egy terv, amelyet a tanszék által megadott két darab közül az egyikhez kell elkészíteni. Az általunk ajánlott két mű vizuális megvalósításának követelményei a három év alatt elsajátított alapozásnak felelnek meg. Önálló gondolkodásra is oktatjuk a tervező hallgatókat, ezért a diplomamunka esetében még nem dolgoznak rendezőkkel. A mesterszakon a diplomázók saját darabot választhatnak, de ők sem konzultálnak rendezővel. Ez az utolsó ilyen eset a szakmai életükben – a koncepciót is nekik kell kialakítaniuk.

Sajátos kettősség jellemzi ezt a szakmát: egyszerre kell önállónak lenni és együttműködni.

– Nem megy másként. Ez műfaji sajátosság. A rendező fejében állnak össze a részletek, így az ő koncepciója mentén alakítjuk ki és teremtjük meg a vizuális környezetet, vizuális lényeglátással segítjük a rendezői elképzelést. A látványtervezés persze önálló munka, de egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, hogy az érvényes végeredmény közös erőfeszítéssel jön létre. Nincs külön rendezői meg külön látványtervezői változat. Vagyis a térnek, a jelmezeknek, a fényeknek, a színészi játéknak, a zenének az előadás koncepciójához kell igazodniuk, ezek együttesen alkotják azt az egészet, amit színházi előadásnak nevezünk. Ha például a jelmez- és a díszlettervező között nincs együttműködés, az nagy valószínűséggel még a laikus nézőnek is feltűnik. Hiszen a jelmez és a díszlet egymást értelmezik és erősítik, nem jelenik meg díszlet és jelmez külön, azok együtt teremtik meg a látványt magát. Ez is az oka annak, hogy együtt tanítjuk a díszlet-, jelmez- és bábtervezést. Nagyon sok tervező, így jómagam is, szívesen tervezi a látvány egészét egyedül. Így egészen biztosan egységes lesz az előadás látványvilága.

Mi a fontosabb – hogy a hallgatók mindenhez értsenek, vagy inkább egy-egy területen legyenek képesek kiváló teljesítményre?

– Az egység is fontos és specializálódás is. Magyarországon sokáig nem volt sem díszlet-, sem jelmeztervezői képzés. Az én generációm vagy külföldön tanult, vagy a társművészetek felől érkeztek a tervezők. Építészek, grafikusok, formatervezők, iparművészek sodródtak bele a színházi világba, és tanulták ki saját tapasztalataik révén a tervezői szakmát. A képzés a nyolcvanas évek elején indult el ismét, a Képzőművészeti Egyetemen belül.

Mire jogosít a diploma, hol találnak állást a végzettek?

–A nálunk szerzett diplomával elsősorban a színházi tervezői pálya várja a hallgatókat. Azonban lehet tovább dolgozni, és amint azt a gyakorlat is mutatja, számos más lehetőség is nyílik az elhelyezkedés terén. Sokan a filmgyártásban folytatják, de belsőépítészként vagy nagy cégek vizuális menedzsereként is helyezkedtek már el pályakezdők. A szcenográfiai képzés nagyon sokrétű tudást igényel, éppen ezért ennek a tudásnak a birtokában a társszakmákba való átjárás lehetősége is igen széles.

Ma két helyen tanulható a látványtervezés: Budapesten és Kaposváron.

– A Kaposvári Egyetem látványtervezői szakán alapképzés van, a kimeneti követelmények azonosak. Bozóki Marával, a nemrég kinevezett tanszékvezetővel egyeztetünk az oktatott anyag tartalmáról, hiszen az alapképzés után sok ott végzett diák nálunk folytatja tanulmányait a mesterszakon. Épp a folytonosság biztosítása miatt fontos az azonos tudás megszerzése mindkét egyetemen. Természetesen van különbség az oktatók személyében. Mivel művészeti oktatásról van szó, a mesterek egyéni művészi attitűdje is eltérő, de ez kifejezetten jó!

Az alapképzés a problematikusabb vagy inkább a mesteri? A mesterképzésre csak a Képzőművészeti Egyetem saját alapképzésén és a Kaposváron diplomát szerzők jelentkezhetnek – vagy ennél nyitottabb a rendszer?

– Érkezhetnek hallgatók máshonnan is, például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem képzéseiről vagy építész diplomával is. Az okozza a legnagyobb problémát, ha a máshonnan érkező nem rendelkezik a szükséges alapokkal. Mert akkor a rendelkezésre álló idő, a másfél év nagy része arra megy el, hogy betömködjük a réseket, pótoljuk a hiányzó ismereteket, így viszont kevesebb jut a valóban fontos dolgokra. Például arra, hogy rátaláljon a saját ízlésvilágára, a saját stílusára, mert ezekért meg kell küzdeni. Ehhez pedig a dolgok jelentését és hatását kell megtanulni rengeteg elemzés segítségével. A képzés lényege ugyanis, hogy egy vizuálisan érett szakmabeli hagyja el a padokat, aki ismeri a gyártás, a megvalósítás minden elemét. Mi szakmai alaptudást, és önkeresési lehetőséget tudunk adni nekik.

Hogyan hatott az új technikák megjelenése a látványtervezésre?

– Folyamatos ez a hatás. Maga a színház is folyamatosan reflektál a kortárs vizualitásra – ami az új technikák és anyagok megismerésén és alkalmazásán túl a kortárs képzőművészet trendjeinek alapos ismeretét is kell, hogy jelentse. A mi szakmánkban a társművészetek közötti átjárás egyszerre szükségszerű, ugyanakkor izgalmas és megtermékenyítő folyamat is.

Valaki azt mondta, hogy a látványtervezőnek egyben jó pszichológusnak is kell lennie.

– Nem árt egy kis emberismeret, de én jobban hiszek az összehangolt munkában. Persze az akaratérvényesítés sem mellékes, de a közös gondolkodást és közös munkát nem pótolja. A látvány, amellyel máris szembesül a néző, amikor felmegy a függöny, szinte azonnal rányomja a bélyegét az előadásra. Még akkor is, ha viszonylag üres a színpad. Bár ez utóbbit is meg kell tervezni, igen komoly sűrítést igényel, ha csak két-három tárgy vagy elem lehet a színpadon. Az ürességnek, a hiánynak is ezernyi árnyalata van.

A tervező tehát már az olvasópróbától…

– Rég késő, ha csak az olvasópróbán kapcsolódik be a munkába a tervező. Jóval azelőtt elkezdődik a közös munka a tervező, a rendező és a dramaturg között. A próbák megkezdésekor már tudniuk kell, hogy milyen a tér. És azt is figyelembe kell venni, hogy a gyártási folyamatok hosszadalmasak. Sokszor hosszabbak, mint maga a próbaidőszak. Ehhez is legalább négy-hat hét kell.

És akkor már csak fel kell kapcsolni a fényeket.

– A fény talán a legfontosabb a tervező számára, hiszen ezzel kerül fel az i-re a pont. Ugyanis a világítás értelmezi a díszletet, ez kelti életre a néző szemszögéből. Egy jó tervnek szerves része a fény.

Papp Sándor Zsigmond

(2017. május 08.)