– A Körhintát először gimnazista koromban láttam a barátnőmmel, és amikor megtudtam, hogy én kapom Farkas Sándor szerepét az előadásban – amit annak idején Szirtes Ádám alakított átütő erővel –, újranéztem. Az ő szerepfelfogása annyira különbözik az enyémtől, hogy nem aggódom amiatt, hogy túlzott befolyást gyakorolnának rám a filmben látottak. Ráadásul több mint fél évszázados ez a moziklasszikus, ma már teljesen más a színjátszás, egészen máshogy nyúlunk egy-egy szerephez…
– Farkas Sándor karaktere az eredeti forgatókönyv jellemzése szerint pökhendi, nagyképű. Nekem viszont mindig eszembe jut édesanyám, aki sokszor elmondta, hogy amikor fiatal korukban megnézték a filmet, Soós Imre mellett Szirtes Ádám is nagy szerelem volt a számukra. Még az is felmerült bennük, miért nem őt választja Mari Bíró Máté helyett. De hát a szerelem nem válogat…
– Éppen ezért én úgy gondolok Farkas Sándorra, mint egy szerencsétlen helyzetet elszenvedő férfira. Az agresszivitása pedig abból is fakad, hogy képtelen azokra a típusú érzelmekre, amelyeket Mari Bíró Mátéban megtalál. Farkas morózus fickó, aki Mari apjára hasonlít leginkább, arra a parasztemberre, akinek földje, vagyona van, akit megkeményített az élet. Farkas vesztére nem tud érzelmesen udvarolni. A történet végén szerintem nemcsak elszenvedi a kudarcot, hogy a lány nem őt választja, hanem talán egy tapasztalattal gazdagodik is: felismer egy új érzést.
– Korábban már sokszor énekeltem színpadon, de a tánc új kihívás a számomra. Zsuráfszky Zoltán együttesének táncosai mind kemény, bajuszos srácok, elképesztő őserő sugárzik belőlük – hát én nem ilyen vagyok. Inkább amolyan városi figura… A nagy kérdés számunkra azonban leginkább az, hogy hogyan szólaljunk meg prózában úgy, hogy időről időre negyven néptáncos örvénylik, ropja körülöttünk a táncot lenyűgöző energiával. Azt hiszem, a szűkszavú paraszti beszédmód és a táncban feltörő szenvedélyek kontrasztja lehet ennek az előadásnak a legszebb része.
Lukácsy György
(2016. június 21.)