III. MITEM - kilencedik nap

Olasz mester - magyar tanítványok

Folytatódott a MITEM mesterkurzus-hagyománya. Szerencsések a Kaposváron tanuló, idén elsőéves színinövendékek: Alberto Ferraro commedia dell’arte kurzusán tanulhatták a műfaj alapelemeit. A velencei színész, tanár és maszkkészítő ennek a színházi eszköztárnak a továbbéléséért dolgozik.

A diákok napi négy órában, egy héten át ismerkedhettek az olasz vásári komédia tipikus alakjaival. Hogy mekkora sikerrel? Ezt tekinthették meg az érdeklődők kedd délután a Festőteremben.

Hangulatos bevezető, Orazio Vecchi - Mi vorrei trasformare című madrigáljának négyszólamú előadása indította a nyílt órát a lényeg megragadásával: át szeretnék változni, énekelték a diákok. Lássuk, mi kellett hozzá. Semleges testhelyzet a kiindulópont, ennek megfelelően a gyakorlatokat a színpad közepén kezdték, keresztnevükön mutatkozva be, a választott maszk csak kézben. A test átváltozása akkor ment végbe, amikor a maszk az arcot érintette. A paraván mögül előbukkanva már az átváltozott figurát láthattuk. Az egyes bemutatkozásokat az osztálytársak kreatív zenei aláfestése kísérte dobütésekkel, csellóval, gitárral, ukulelével.

Habár az improvizációs technikákra épülő előadásmódot nem egyforma mértékben birtokolta minden növendék, az alapokat láthatóan sikerült elsajátítaniuk. Megelevenedtek a jól ismert szereplők: a zsugori Pantallone, a nagyotmondó, de félős Capitano, a tudálékos Dottore, valamint a zannik számtalan változata: a lassú észjárású Brighella, a ravaszdi Arlechino és a vén szipirtyó.

Menekülés a gyermeklétbe – tisztelgés Kantor előtt

Délután hatkor kezdődött a Kaszás Attila Teremben a lengyel Teatr Powszechny Színház Áttűnés című előadása. Két lengyel szerző, Witold Gombrowicz (1904-1969) Ferdydurke  és Bruno Schulz (1892-1942) Emeryta című művei alapján a szöveget a rendező, Waldemar Śmigasiewicz állította össze úgy, hogy elénk tárja e két fontos szerző képzeletbeli párbeszédét. Az ő felfogásában az egész alkotás alapja a gyerekkor. „Ha öreg vagy, próbáld meg megkeresni azt a formát, amiben akkor léteztél.” A gyerekkor-metaforával kapcsolja össze az előadás a két lengyel szerzőt is. A történet szerint egy idős ember újra beiratkozik az iskolába, és beül a padba a kisgyerekek mellé.

A rendezés itt kapcsolódik össze Tadeusz Kantor: Halott osztály című előadásával, amit még a színpadkép is egyértelműen megidéz a padokkal és a sarokban álló szekrénnyel. Melyik létezésben vagyunk benne igazán, nem dönthető el. A darab végén az öregembert elragadja a vihar, a másik szereplő ottmarad az osztályteremben, ahol mindenki arcán otromba grimasz ül. „Mit élünk meg az életünkben?” tette fel a kérdést a rendező a közönségtalálkozón művét boncolgatva.

Gulliverabszurd

Nem ismerjük igazán Swift szatirikus hangját - és a Gulliver történet megrendítő mélységeit. Silviu Purcarete, a Radu Stanca Nemzeti Színház társulatával rendezte meg a művet. Az adaptáció már évek óta benne van a nemzetközi színházi élet vérkeringésében, számos fesztiváldíj, és külföldi turné jelzi, hogy fontos előadás született. Két narráció kíséri végig a másfélórás darabot: egy gyermeké és egy idős férfié. Meg is jelennek a színen, de a narratív szövegek jórészt bejátszások. A közönségtalálkozón derült ki, hogy az öregember szövegét Purcarete hangján hallhattuk.

A rendező egy moszkvai főpróbahét miatt sajnos nem lehetett jelen. Közvetlen munkatársai beszéltek a próbafolyamatról, és arról, hogy az utóbbi években Purcarete sokat foglalkozik az öregedés, az elmúlás problémájával. Ahogyan Sébastian Vlad-Popa, román színház esztéta fogalmazott, ezt a különleges dimenziót fénnyel ölti magára, elmélyíti és humorral tölti meg. Jelen előadásban is inkább poétikusan építkezik, mintsem narratívan. A problematika  már az első jelenetben megjelenik, az intenzitás változatlansága mellett fejlődik és variálódik, amihez fontos segítség a zene. Az alcím is sejteti, hogy a Gulliver utazásait tágabban kell értelmeznünk: Jonathan Swift életműve ihlette színpadi gyakorlatok. A rendező munkamódszere ezúttal a következő volt, árulták el színészei: meghatározott témákra a társulat improvizációit koordinálta, majd a legvégén egybefűzte. Az egész folyamat kifejezetten intenzív volt - mondta Adrian Matioc a közönségtalálkozón. Purcaréte az a rendező, folytatta, aki képes tökéletesen szétrombolni a színész önmagáról alkotott képét, hogy aztán segítsen azt újra felépíteni. Ofelia Popii, aki nemcsak a Gulliverben játszik fontos szerepeket, hanem Purcarete 120 szereplős Faust előadásának is Mefistoja, szintén arról adott számot, hogy nagy kalandozás ez: igazi csoda, iskola és nagy mester Silviu, olyan helyekre vezet el, ahol korábban soha nem járhattál.

Cabaret Medrano

Majd egy órás csúszással, de a kilencedik nap végén is újra megjelent a Fesztiválklub színpadán a tangóharmónika - ezúttal egy egész együttessel.

A Cabaret Medrano hat főből álló formáció, tagjai: Kamondy Imre – ének, harmonika, Verebes György – zongora, ének, György Andrea – hegedű, ének, Horváth Gábor – basszusgitár, Szert Zsigmond – dob, Nagy Balázs Krisztián – gitár. Sokszínű koncertjükben a megzenésített verseket, saját szövegeket énekeltek magyar és balkáni népzenéből, klezmer gyökerekből kevert dallamokra. 

Kereszty Ágnes

(2016. április 20.)