Fájdalom és derű

Az „újkori” világirodalomnak négy nagy hőse van. Hamlet, Don Juan, Faust és Don Quijote. Hatalmas művek szólnak róluk. Történetük egy-egy alapmítosz.

– Mindegyik alaknak megvan a maga „aktualitása”, de mindközül a Búsképű Lovagot tartom a legmaibbnak – szögezi le a rendező. – Talán furcsán hangzik ez, hiszen a lovagregények világába visszarévedő alak sokak számára inkább tűnhet az anakronizmus, az idejétmúltság szimbólumának. Én ezt másként látom. Kétféle életérzés jellemzi életünket – én legalábbis így élem meg ezt a kort, amiben létezem. Az egyik életérzést Csehov fogalmazta meg jó száz éve a Cseresznyéskertben: vágják-irtják körülöttünk a gyümölcsöst, a talán sosemvolt paradicsomkertünket. Jó esetben észrevesszük, hogy ez történik velünk, mégis tétlenek vagyunk…
 

A „donkihótizmus”

A másik életérzés a „donkihótizmus”. Arra hívja fel a figyelmet Vidnyánszky, hogy ha körülnézünk – és elég csak közvetlen környezetünket figyelni –, láthatunk embereket, akik nekifeszülnek a lehetetlennek is, mert arra vannak ítélve, hogy cselekedjenek. Belső, titkos erő hajtja őket, mert tenni, használni akarnak.

– Cervantes regényalakja, Don Quijote, a nevetségességig ragaszkodik egy régi értékrendhez, és nekimegy a „szélmalmoknak” is, vagyis a korának... Szánandó, nevetséges figura? Én inkább azt mondom: irigylésre méltóan erős igazság birtokosa. A világot akarja a maga igazságához hajlítani, nem pedig a világ kisszerűségeinek megfelelni.

Don Quijote alakja mindenkinek mást mond, de a sikere annak is köszönhető, hogy egy általános emberi sorsérzést testesít meg.

– Ha életünk derekán visszatekintünk az eltelt évekre, talán elgondolkozunk: vajon nem lett volna jobb a sok kicsinyes gesztus helyett nagy elhatározásokkal, nemes célokat szem előtt tartva és soha meg nem alkudva élni az életünket?! – meditál a rendező. – Mind érezzük: jó volna tenni, szolgálni, szeretni, és ezért akár az önfeláldozás sem nagy ár. Don Quijote az a figura, aki mindezt megéli. Igen, rengeteg irónia van ebben a történetben, de Búsképű Lovag az élete végén rádöbben, hogy mintha valaki más életét élte volna – és elindul valóra váltani elképzeléseit. Eszünkbe jut-e ez? Ez a szánandó figura megtette, amihez nekünk egész életünkben nem volt elegendő bátorságunk!
 

Modern alkotás

– Cervantes zabolázhatatlansága, művészi szabadsága irritálta az előkelőségeket (akiknek a támogatására rászorult), de művei gyógyítják az olvasók lelkét. Cervantes megszenvedte az életre szóló küzdelmet, amit vagyonért, hírnévért folytatott kilátástalanul, hiszen a Don Quijote első kötetének a sikerén mások gazdagodtak, és egy évvel a második kötet kiadása után meghalt. A regény, a MŰ ebben az értelemben egy nemes agónia gyümölcse. „Csupán az én számomra jött a világra Don Quijote, s én az ő számára…” Ezért jelenik meg az előadásban az író figurája is. Cervantes és regényének két alakja párhuzamos sorsként fut a színen. Don Quijote és hűséges fegyverhordozója, Sancho Panza nézik Cervantes szobrát, ahogy mi fürkésszük évszázadok óta a nagyságát.
 

Cervantes regénye, amely a 16-17. század fordulóján keletkezett: modern alkotás. Hiába kötődik a lovagkorhoz, amelynek búcsúdalaként is értelmezhető, minden korszak megtalálja a kötődését Don Quijote figurájához – mondja Vidnyánszky Attila.

– Amikor a próbákra készültünk, csak filmadaptációból több mint hatvanat számoltunk össze. A feladat nagyságát mutatja, hogy még a nagy amerikai filmrendező, Orson Welles bicskája is beletört a Don Quijotéba: közel negyedszázadon át forgatta, de sosem ért a végére. Leginkább a Peter O’Toole és Sophia Loren főszereplésével készült 1972-es La Mancha lovagja vált a legemlékezetesebbé, de rám egy Magyarországon kevésbé ismert grúz feldolgozás volt nagy hatással. Cervantes műve óriási kihívás! Saját színpadi verziónk készült Cervantes nyomán, Verebes Ernő munkája, és az átlagosnál hosszabb – két hónapos – próbafolyamatot szánunk rá.

A könyvember

Cervantes művének középpontjában az irodalom, és tárgyi hordozója, a könyv áll.

– Édesanyámtól tanultam meg a könyvek szeretetét, aki magyartanárként épít közösséget évtizedek óta odahaza, Nagymuzsajban. Ez az örökség el is kísért a pályámon. A Szarvassá változott fiúban könyvek közül kel fel a fiú, és a szarvascsorda könyvpatákon jár. Amikor Juhász Ferencnél jártam, láttam a lakását, a polcokat roskadásig megtöltő könyvuniverzumot, amelynek tövében kuporgott a költő! A Johanna a máglyán rendezésemben könyvek égnek – pusztul a tudás, a műveltség! Don Quijote is a könyvek rajongója: az ágya is könyvekből van, s hogy kijózanítsák, befalazzák a könyvtárát, de mindhiába próbálják elégetni a könyveit, nem tudják visszarántani a földre. Cervantes könyvszeretete különösen korszerű gondolat ma, ha arra gondolunk, hogy sokak szerint vége a Gutenberg-galaxisnak.

Lukácsy György

(2015. április 21.)