Súlyos veszteség érte a nemzetközi színházművészetet

 
Fotó: Vladimir Miloradović (Forrás: B92.net)

1931-ben született  Kikindán, és 1955-ben végezte el  a filozófia szakot. Talán ennek köszönhetően, jellemző volt a szemléletére  az átgondolt, kiegyensúlyozott nézőpont, amely felismerhető  novelláiban, költeményeiben, esszéiben és memoárjaiban is. 2001-2007-ig ő volt a szerb nemzeti bizottság elnöke az UNESCO-ban. De legnagyobb szenvedélye a könyvgyűjteménye volt. Egyedülálló,  főleg színházi tárgyú kiadványokból és dokumentumokból álló könyvtárát  Belgrád városára hagyta. Igazi poliglóta volt: beszélt németül, franciául, oroszul, olaszul, magyarul, és tanult kínaiul. Lefordította  szerb nyelvre Brechtet, Genet-et, Stoppardot, David Mametet, és nagy szerepet vállalt szerb drámaantológiák kiadásában. Írt film forgatókönyveket,  és prózai műveket  adaptált  színpadra. 

A kelet-európai országok művészei számára  a BITEF volt ez a fesztivál, ahol  találkozhattak a világ híres rendezőivel, a korszak művészi kísérleteivel, és  maguk is  elismerésben részesültek. A BITEF fesztiválnak köszönhetően váltak ismertté Európában Tadeusz Kantor, Jerzy  Grotowski, Anatolij Efrosz, Fodor Tamás és sokan mások, még 1989 előtt. A BITEF volt az egyetlen fesztivál, amely 1999-ben Taorminában megkapta a Premio Európa per il Teatro elismerést. Méltán nevezhető ez Jovan Ćirilov élete legnagyobb művének.

Király Nina