Megjelent a Nemzeti Magazin új száma (október-november)

 

A Nemzeti Magazin ingyenes kiadvány. Megtalálható a Nemzeti Színházban, a jegyirodánkban továbbá országszerte a nagyobb Alexandra könyvesboltokban.

 

A tartalomból: 

Törőcsik Mari: „Így, ahogy most lát!”

Törőcsi Mari az Éjjeli menedékhely próbáján

„Én azt hittem szerénység részemről, de rájöttem, nagyképűség: mennél több évet töltöttem el a pályán, annál inkább kételkedem abban, hogy tudok-e még valamit. Valamit, amiért érdemes színpadra lépnem.”

 

Viktor Rizsakov az Éjjeli menedékhelyről

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Azért játsszuk el Gorkij drámáját, hogy felszabaduljunk, hogy megmentsük magunkat. Amiért a hívő ember imádkozik, azért játszunk mi is. És hogy a világról alkotott eltorzított képet ismét valódivá, reálissá tegyük. Nagyon gyorsan megszokja a szemünk korunk virágzónak látszó, de álságos, hamis fogyasztói világát. Egy jó előadás azonban képes a látásunkat ismét tisztává tenni, hogy általa újra érzékelni tudjuk a valóságot…”

 

Vörös Róbert Udvaros Dorottyáról: Rabul ejt

Fotó: Rick Zsófia

„Udvaros Dorottya egy finom megfigyelést fogalmaz a regény nőalakjáról, Mariáról, és újra elámulok, hogy mennyi tudás, mennyi tapasztalat birtokosa ez a nagyszerű színésznő. Többet tudsz Mariáról, mint az írónő. Hangosan ki is mondom. Dorottya nevet. Az írónőnek nem volt ideje gondolkodni hősnőjéről – válaszolja –, neki meg kellett írnia.”

Portré: Schnell Ádám

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

„A színész azt a szót, hogy nem, törölje ki a szótárából, nincs ilyen. A színész nem mond nemet, azt mondja: megpróbálom – ez volt az első dolog, amit megtanultam a Nemzeti Stúdiójában.”

 

Jon Fosse: Fénykeresés

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

„a művészet gyakran a kultúra ellenkezője, mivel szakít a kultúra szabályaival. Így teremt egyfajta helyet a másfajta lét számára. Gondolati, szellemi teret nyit. Mondhatjuk úgy is, hogy a művészet tölti meg lélekkel a társadalmat, a kultúrát. A lélek nélküli társadalom tiszta brutalitás, maga a barbárság.”

 

Luk Perceval: A reményről

„A színházban sokféle kérdést feltehetünk magunknak, és a válaszok, amiket kapunk, bizony nem egyszerűek. Ilyenek ugyanis a színházban – akárcsak az életben – nincsenek. Sőt, tulajdonképpen csak kérdések és kételyek vannak. Keresés. … A színház rituális tér, ahol újra és újra megpróbálunk megbékélni egymással – hogy talán így jobb életet teremtsünk. Ezért gondolom, hogy a színház a remény tere.”

Balogh Géza: Titkait magával vitte – 100 éve született Gellért Endre

Fotó: Színházi Intézet

Gellért Endre „Pályafutása csupa ellentmondás. Rengetegen rajonganak érte, és legalább annyian irigylik. Következetes és makulátlan jelleme megóvja attól, hogy a sötét ötvenes években folt essen a becsületén. Nem vesz részt a hatalmi harcokban, a megalázó sárdobálásokban, a diktatúra jelszavaival felcicomázott élveboncolásokban. A vitákban mindig szakmai érveket hangoztat. Remekművekből és sematikus propagandadarabokból tökéletesre csiszolt előadásokat hoz létre. Már-már bosszantó, hogy sohasem hibázik. Amikor mégis, irigyei és vetélytársai megkönnyebbülten fellélegeznek: végre!”

(2014. október 27.)