Éjjeli menedékhely
Jelenetek a bábok életéből
Viktor Rizsakov avatárokról, közönyről, valódiságról és önmagunk megmentéséről
Rendezése leglátványosabb fogása elgondolkodtatja a nézőt. Mit jelentenek az előadásban a színészek által folyton magukkal cipelt ember nagyságú bábok? Amolyan avatárok?
– Az egész életünk olyan, mint egy babaszínház, és mi mind olyanok vagyunk, mint ennek a babaszínháznak a szereplői. Ahhoz, hogy meghalljuk Gorkij több mint száz éve írt szövegét, le kell győznünk nagy lelki közönyünket. Manapság értelmetlen olyan dolgokról beszélni, mint lelkiismeret, tisztaság, mert ezeket az egyszerű szavakat már nem halljuk meg. Ezért ezekről a fogalmakról, értékekről csak egy egészen más kontextusban lehet beszélni. Az előadásunkban a bábok adják meg ezt a kontextust. Egy kitalált világot hoztunk létre, ami ilyen értelemben valóban olyan, mint az Avatar című filmbeli világ.
Viktor Rizsakov
Sztanyiszlavszkij-díjas rendező és színházpedagógus, az orosz színházi élet emblematikus alakja. A legendás moszkvai Művész Színházban dolgozik, az orosz főváros egyik befogadó színházát, a Mejerhold Központot irányítja, Szentpéterváron fesztivált szervez. A Kiszlorod (Oxigén) elnevezésű színházi mozgalom elindítója, sokan „az új orosz dráma rendezőklasszikusának” is nevezik. Rizsakov Magyarországon először a debreceni Csokonai Színházban rendezett, a Nemzetiben is látható Fodrásznő című előadás számos fesztiválon járt (POSZT, Minszk, Sepsiszentgyörgy, Kijev). Két Művész Színház-beli rendezése volt látható a Nemzeti Színház fesztiválján, a 2014-es MITEM-en.
(2014. október 31.)