Vissza a hírekhez
Gera Zoltán köszöntése
Ezzel a címmel próbálunk köszönetet mondani a kiválasztottaknak munkájukért, évtizedes küzdelmeikért, azért a sok szépért és jóért, amit tőlük kaptunk - mondta Vidnyánszky Attila, már a színpadon. Idézett a Nemzet Színésze cím alapító okiratából, felidézve Schwajda György és az alapítók szándékát: „A Nemzet Színésze, Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.
Majd Gera Zoltán lépett a színpadra, és a nézők óriási tapsa, ünneplése mellett ezeket mondta:
"Drága színház-közönség, drága színház-közösség!
Nagy szeretettel üdvözöllek benneteket! Nagyon kell erőltetnem magam, hogy azért megtartsam a komolyságomat és hitelességemet, mert öreg koromra erősen kell keressem a szavakat. De annyit mondok, hogy nagyon jól esik találkoznom veletek, mert én már hosszú évek óta nem vagyok színpadképes. Én a színpadképtelenséget magam diagnosztizáltam magamon. Egy hosszú betegség után rájöttem arra, hogy ha most egészségesnek is látszom, kikecmeregve a betegségből, akkor is kockázatos nekem színpadra mennem, mert nem szabad vállalnom azt, hogy elfelejtem a szöveget, vagy az egyensúlyomat a színpadon. Ezért telefonáltam az igazgatómnak, hogy lássa be, így nem lehet játszani. Egy kis dicsekvéssel hozzá teszem ehhez, hogy ezt azért tettem, mert mindig is mániákusan törekedtem az önismeretre, és ez fizikai létemre épp úgy vonatkozott, mint a pszichés létemre.
Drága Nemzeti Színház-béli, ma esti közönség! Nagy szeretettel üdvözöllek benneteket! Örülök, hogy Nemzeti Színház színpadán találkozhattam veletek. Mély szórakozást kívánok nektek, és Isten áldását!"
Folytatás a Nemzeti Magazinban
(2014. május 08.)