„Míg itt pusztul s fagy a világ”, mondja Shakespeare egyik darabjában, és a színpadon egy színész félénken arról a hangról beszél, amely az abszolút gonosz előhírnöke. Ma a világ színpadán dúl mindaz, ami a színházban elképzelt, közönség előtt felépített és költőien előadott.
És mégis...
Gondolj vissza a gyermekkorodra, emlékezz a kis felfedezések örömére, kutass az ifjúkorodban, és újraélhetsz elveszettnek hitt érzéseket. Lépj be a Színházba, mintha először tennéd, és elbűvölve hallgasd a meséket, amelyekben akkor azonnal magadra találtál. Folyamatosan újra felfedezheted önmagadat. Maradj ott, ameddig csak lehet. Itt biztonságban vagy, művelődsz, elbűvölnek. A világ drámájának, az emberi természet tragédiájának nézőjeként hahotázva fogsz kacagni, amikor megérted, milyen naiv vagy, hiszen minden csak egy illúzió.
Az egyik legjelentősebb kortárs angol drámaíró, David Hare, egyszer egy vitán az angol színház sorsáról azt mondta, hogy „egy nemzet színházi életének egészsége Nemzeti Színházának egészségétől függ”. Sok igazság van abban, amit mondott.
Egy nemzeti színház egész történelmi létünk szimbóluma. Fontos szerepet játszik annak az országnak, városnak az életében, ahol működik. Innen adódik sine qua non kötelessége, hogy összegyűjtse a nemzet kreatív energiáit.
És ezen felül: találkozóhely lehet a világ különböző tájairól összesereglett színházi emberek számára. A megismerés és felismerés tere. A párbeszéd és a vita központi helye, ahol felmutatnak mindent, ami jelentős és fontos a színházi életben egy adott pillanatban.
Ezért üdvözlendő a budapesti Nemzeti Színház kezdeményezése, hogy megszervezi az első nemzetközi színházi találkozót, a MITEM-et, amelynek hosszú életet kívánok!
A társadalom válságos pillanataiban a Színház alapvető szerepet játszik: a válság létrehozhat olyan ellenanyagokat, amelyek biztosabb dolgok felé irányíthatják a világot, és a kultúra éppen ezen ellenanyagok egyike. Ha a közönségnek a színházban szellemi és lelki gyönyörűségben van része, ez ellensúlyozni tudja a napi gondokat, mert a Színház örökké érdekes, gazdag, jelentőségteljes és barátságos marad.
Az adott helyzettől függetlenül, a Színház önmagát újítja meg. Eltűnni nem fog, sorsa a folyamatos útkeresés.
Ion Caramitru
színész, rendező,
a bukaresti „I. L. Caragiale” Nemzeti Színház vezérigazgatója
(2014. január 15.)