Mikszáth különös házassága Király Leventével

Nemzeti Színház: - 1959-ben végezte el a Főiskolát, azóta a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozik. Ez a darab hol foglal helyet az ön pályáján?

Király Levente: - Való igaz, hogy azóta vagyok a Szegedi Színház tagja. Abban az időben az volt a szokás, hogy a végzős színészek vidékre lementek pár évre játszani. Én kaptam egy ajánlatot egy pesti színháztól is, amikor azonban erről tudomást szereztek a Főiskolán, annyira megorroltak rám, hogy alig kaptam meg a diplomámat. Akkor lejöttem Szegedre, megszerettem a várost, a város engem, és azóta itt játszom. Ez a város lett nekem a Minden, nagyon szeretem a Tiszát. Az eltelt idő alatt mindent eljátszottam - az operettől a prózáig, a musicalen keresztül Shakespeare–ig, amit csak az ember elképzelhet - a szerepeim listája negyvenkét gépelt oldalt tesz ki. Megviselte a szervezetemet a sok munka, és nyugdíjas koromban elkezdtem betegeskedni, a klinikák lakója lettem. Majd Sándor János rendező barátom előrukkolt azzal, hogy Mikszáth évforduló van – ez tavaly volt - és mi lenne, ha ebből az alkalomból megcsinálnánk Görgey darabját? Nem mertem belevágni - mert hát ezerféle bajom volt - de végül ő rábeszélt, és ennek köszönhetően letettem a botomat, a szemüvegemet, sőt. Még keringőzöm is kicsit a darabban. Ez egy stúdió előadás, amit nagyon szeretnek a nézők.

Nemzeti Színház: - Ez a darab kétszereplős, ami gyakorlatilag Mikszáth és Mauks Ilona házasságáról szól. Úgy tudom, folyamatosan ugrál az időben, ami színészi játékban nagy kihívás az Ön számára.

Király Levente: - Igen, gyakorlatilag arról szól, hogy Mikszáth életében ugyanazt a nőt kétszer vette feleségül. A szép csodája az egésznek, hogy elváltak, mert Mikszáth nem tudott kellő színvonalú életet biztosítani neki, majd amikor befutott író lett, újra elvette. Mikszáth a darab során a felesége emlékében jön vissza, Ilona az emlékiratait írja. Nagyon szeretem ezt a darabot játszani. Valóban ugrálunk az időben, a fiatal és az öreg Mikszáth keveredik néha teljesen pregnánsan, minden átmenet nélkül néha felállok abból a bizonyos fotelból, kopogok a sétapálcával, és úgy fordulok meg, mint egy fiatalember. Persze mindenben van egy kis idézőjel, hiszen én a feleségemnek a fantáziájában jövök elő, és korrigálom, amit mond, és elmondom az én véleményemet. Állandó ugrálás van térben és időben is. Amihez én ragaszkodom, az az embernek az ember által való ábrázolása.

Nemzeti Színház: - Fekete Gizi játssza a darabban Mauks Ilonát. Úgy tudom, a próbák egy részét az írónál, Görgey Gábornál tartották Solymáron. Milyen volt a közös munka?

Király Levente: - Fekete Gizi számomra csodálatos kolléganő, nagyon jó színésznő, de a sors úgy hozta, hogy keveset játszottunk együtt. Számomra mindig értékes volt, szerettem vele dolgozni, ebben a darabban különösen. Valóban elmentünk Görgey Gáborhoz, ott tartottuk az ő házában az olvasópróbát. Régi kapcsolatom van vele is, egy korábbi darabjában, a Komámasszony, hol a stukker? – ben is játszottam. Nagyon tehetséges embernek tartom, aki szellemileg fiatal, és ő is segített abban, hogy ez a darab ilyenné váljon.

Nemzeti Színház: - Kiknek ajánlja Művész úr ezt a darabot?

Király Levente: - Mindazoknak ajánlom, akik - hogy úgy mondjam - vájt fülűek, szeretik Mikszáthot, aki fantasztikus ember, író volt, és ajánlom azoknak is, akik nem ismerik őt, és ezáltal megismerhetik. Ennek a kornak a térbeli és időbeli ugrálása, a két ember kapcsolata, szerelme és időskori kitartásuk egymás mellett, azt hiszem hol kacagást, hol könnyeket hoz majd a nézőknek, és ez lehet az értéke ennek a kétórás színházi stúdió előadásnak.

(2011. május 11.)