Te voltál a kor legszebben és legszebb hangsúllyal beszélő színésze - emlékezett "Kutyu barátjára" Magyar Színházbeli kollégája, Csurka László. Hány társunkat búcsúztattad már ebben a temetőben, és hány kollégának adtál egy mennyországra való jó tanácsot - mondta. Én nem adok, én csak átvettem a tiszted. Most én búcsúztatok. Társad, Kati mondta, aki végig kísért krisztusi szenvedésedben, szinte utolsó óráidban odasúgtad neki, haldokló csak haldoklótól fogadjon el jó tanácsot, mert a kibicnek semmi se drága. Keserű, nagyon keserű szavak, de hidd el Kutyu, szól még értünk a harang. A legendák túlélnek bennünket. S ha mi, utánad jövők is elmúlunk, már csak az a kérdés, ki viszi át a legendákat a túlsó partra.
Drága Kutyu!
A Nemzeti Színház és a Nemzet Színészeinek nevében búcsúzom tőled. Borzák Tibor kérdezte tőled egy interjúban: izgatja, hogy mit hagy hátra halála után? Azt válaszoltad: az elhunytnak mindegy, az utókornak nem. Ha adott körülmények közt sikerül olyat nyújtani, ami elgondolkodtató, humoros, és okkal maradandó, azért örülnék. E tekintetben azonban nem vagyok túl derülátó.
Kutyukám! Lehettél volna derülátó! Sikerült olyat nyújtani, ami elgondolkodtató, és okkal maradandó. Példátlan szeretet vett körül, bárhol is fordultál meg. Mi volt ennek a titka? A természetesség, az élet minden helyzetében a szókimondás. Az életformádat nem választottad, nem élhettél másként. Az alázattal megoldott, mindig mélyen átélt epizódszerepek sora, a kocsmák, a lóverseny, együtt jelentették a teljes életet. Bárki megszólíthatott, nem tettél különbséget az emberek között. Nagyon féltetted a magyar nyelvet. Indulatosan léptél fel mindig a mondatvégek és a szóvégi mássalhangzók elveszni látszó jogaiért. Szakadatlanul lázban éltél. A derű, az irónia, a szarkasztikus humor: egy élni nagyon szerető és környezetét is élniakarással megtöltő ember fegyverei, a küzdelmes hétköznapok legyőzésére. Gazdag, eredményes, szép élet áll mögötted.
Az említett interjúban a halálról is faggattak. Azt válaszoltad: nem nagyon törődöm vele. A magamfajta szegény emberek könnyebben viselik a közelgő elmúlást, mid a pökhendiek. A halált rendkívül demokratikus intézménynek tartom, és végtelenül szórakoztat, hogy a pökhendiek is meghalnak.
A Filmgyár kapuján állt egy tábla. Kutyát bevinni tilos! Kivéve Raksányit! Ezt a táblát most áthelyezték a mennyország kapujára.
Drága Kutya!
Nyugodj békében!
Lejegyezte: eosz
A fotógalériában további képeket
láthatnak a szertartásról
