Kaszás Attila születésnapján családja, barátai és kollégái körében avattuk fel Krisztiáni Sándor domborművét, amely szeretett kollégánkat ábrázolja. A Nemzeti Színház harmadik emeletén, a drapériával takart dombormű előtt, Jordán Tamás, Kováts Adél és Hevér Gábor vállalkoztak a feladatra, hogy megtörjék a csendet.
Micsoda torokszorító dolog… az ember azt gondolja, hogy állja a sarat és helytáll ilyen eseményeken – mondta Jordán Tamás. Hiába telt el egy év, nem tett semmit, a lelkünkben, a szívünkben, az agyunkban itt van velünk Kaszás Attila. És még jobban itt lesz, ha a termet is róla nevezzük el. Amikor a hívó azt mondja, hogy a Kaszás Attila Terembe kérem a szereplőket, ez a jelenvalóság, az itt és most élőség még inkább erősödni fog.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, folytatta Kováts Adél, aki egy ajánlást is felolvasott, amit még 2003-ban kapott Attilától egy tavaszi bemutató elé. Az ajánló, már a következő bemutatóra célozva, a következőket írta az Oscar Wilde aforizmákbnól szerkesztett kötetbe: Oscar Wilde sóhaj a mélyből. Madárka! Készülj a következőre, hisz mi csak addig létezünk, míg készülünk. Örök szeretettel Kaszás Attila.
Drága Attila! Kiszámoltam, pont háromszázhatvan napja nem vagy már velünk. Miért gondoltam, hogy fontos lehet, mennyi idő telt el azóta, azt nem tudom. Hároszázhatvan. Mi történt? Talán körbeértünk? Mostanra talán finomabb rezgéssé csitult a jullámzó fájdalom? Eléfogadtuk a felfoghatatlant? Megértettük, az élet megy tovább? Szerintem nem. Te most is itt lüktetsz bennünk. És, ha nem lustul a lelkünk, velünk maradsz – mondta Hevér Gábor.
Majd Bartók muzsika csendült fel, duettek Kaszás Attila keresztgyermekei, Csiba Júlia és Csiba Mátyás előadásában, s a zene hallgatása közben Flament Krisztina felfedte a domborművet.
Az eseményt rögzítettük, így rövidesen olvasóink is részesei lehetnek a dombormű és a Kaszás Attila Terem felavatásának.
(2008. március 16.)
