„Lopni bűn, de a gyümölcse szent”

Hála Istennek, Bernard Shaw olyan alkat volt, aki nyilván nagyon magasról tett ezekre a vélekedésekre. Kétségtelen, hogy darabjai témáját kevéssé magasztos anyagból választotta, legjobb munkáiban kifejezetten abszurd élethelyzeteket talált ki. A Warrenné mesterségében például azt, hogy egy Cambridge-ben végzett úrilány, fényes polgári karrierje küszöbén egyszer csak megtudja, hogy az édesanyja prostitúcióból rakta össze mindenüket. Egy ilyen helyzetet különféleképpen lehet lereagálni, ahogy ma is különféleképpen történne, ha kiderülne, hogy a kábítószer-csempészettől a zugügyvédi vagy korrupciós ügyleteken át mi mindenből származnak vagyonok. Szép számmal tudunk mondani nem éppen comme il faut, de nagyon is jól jövedelmező foglalkozást, amivel a kapitalista újraelosztás jár. De ugyanilyen különös színdarab téma az is, hogy egy nagyon elegáns angol nyelvész és egy ócska kis virágáruslány között szövődik valamiféle kapcsolat… Bernard Shaw profán szerző, nem nehéz „lesarlatánozni”, de egyáltalán nem az, sőt. Egy hihetetlenül fényes szellem, aki az angol és ír irodalom legjobb hagyományait követi. Érzésem szerint komoly intellektuális féket jelentett kora közgondolkozása számára – már amennyire egy író egyáltalán féket jelenthet – hiszen állandóan evidenciában tartotta, hogy igenis vannak olyan szociális és erkölcsi törvények, amelyeket nem lehet csak úgy mellőzni. Persze, tudjuk, hogy lehet… de a művészetnek mégis csak feladata, hogy szembesítse ezekkel a folyamatokkal azokat, akik ezekben tevőlegesen részt vesznek. - Miért esett erre a darabra a választásod? Természetesen sok ma érvényes darabot ismerek, de hogy pont a Warrennét választottam, arra két indokot is tudok mondani. Az első, hogy bár sok örömöt szerzett nekem a Nemzeti Színház, hiszen nagyon jó dolgokat csinálhattam, az elmúlt négy évből valahogy kimaradt, hogy egy igazán komoly munkában találkozhassak nagy szívszerelmemmel, Udvaros Dorottyával. Most, hogy a Jordán Tamás féle ciklus végére értünk, senki nem tudja, mit hoz a jövő, örülök, hogy sikerül vele főszerepben is együtt dolgozni. Szerintem ő most pontosan ott tart a pályáján, hogy ezt a szerepet el kell játszania. A másik ok az, hogy ennek a nemzedéknek, amelyik részt vett ebben a nagy átalakulásban, egyszer el kell számolnia azzal, hogy hogyan is történt mindez? Hogyan hullott eresztékeire minden valós – vagy vélt – érték, amelyet az előző nemzedéktől örököltünk, vagy ránk örökítettek. Milyen erkölcsi normákat adunk tovább? Milyen országot? - ha szabad így fogalmaznom. Mit fognak mindebből kérni az utánunk jövők, hogyan fogják az egészet kitörölni, vagy ráépíteni a jövendőt? Ötvenhét évesen én is ennek a nemzedéknek vagyok a tagja, és ezek olyan kérdések, amelyek elkezdik az embert foglalkoztatni, akkor is, ha – mint jómagam, a foglalkozásomnál fogva – nem a pénz oldalán vett részt az átalakulásban. A jelenlegi magyar elitnek valószínűleg nagyon nagy része Warrennékhez hasonló módon szedte meg magát. Mi legalábbis ezt hisszük róluk. A régi mondás azt tartja, hogy nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani - és ők nem látszanak becsületesnek. Shaw korában például az volt az egyik játékszabály, hogy úrinő nem megy el prostituáltnak. A lényeg mára sem változott, hogy igenis vannak bizonyos játékszabályok, amelyeket nem szabad áthágni. Aztán sok esetben azt látjuk, hogy mégis lehet, hogy „áthágódnak” a játékszabályok, és az foglalkoztat, hogy ezt fogjuk átörökíteni a jövőre. - Hallgatva benneteket az olvasópróbán, nem csak a szituációk, de a mondatok is nagyon maiak. Új fordítás született Nádasdy Ádám munkája nyomán. A Warrenné mestersége a saját korában azzal az igénnyel íródott, hogy ne irodalmi szövegek legyenek benne, hanem kortárs mondatok, amiket kortársak mondanak kortársaknak. A nyelvészek szerint a nyelv bizonyos szegmensei nyolcévenként elévülnek, tehát ha a színház szeretné megőrizni a mű eredeti irányultságát, jól teszi, ha újrafordíttatja a darabot. Különösen egy ennyire up to date színdarab esetében. Shaw nem minden témája ilyen, de a Warrenné mesterségében Bernard Shaw azt írja le, hogy milyen az, amikor az angolok nekidurálják magukat az úgynevezett modern kapitalizmusnak és megpróbálják megszedni magukat. És ez Magyarországon - a kapitalizmus második nekidurálódása idején - kifejezetten korszerűnek, szinte aznapinak tűnik. A különbség csupán az a röpke százévnyi lemaradás… de minden fontos benne van: hogy milyen morális problémákat vet föl egy ország kettészakadása gazdagokra és szegényekre, hogy milyen módon dolgozza föl ezt a többség, a kisebbség, hogy milyen erkölcsi következményekkel számolhatunk. Szerintem nagyon élő darab. Eöri Szabó Zsolt

(2007. november 06.)