Vissza a hírekhez
Hermelin Ónodi Eszter
- Kopogok az öltöző ajtaján. Eszter kész a harmadik felvonásra. Ha lassan is, de eljött a várva várt nap - kezdeném a beszélgetést - jól dolgoztok- Íiigen? szakít félbe. Nézd, mutatja a finom csipkekesztyűt, ezt majd meg kell varrni, elszakadt.
- És eltűnt a kalaptű- Igen, minden technikai malőr megtörtént, ami megtörténhet, és még hátra van egy felvonás. De hiszek a színházi babonában, rossz főpróba jó előadás.
-Tegnap szövegösszemondó próbákkal telt a délután, ma délelőtt előadás-szerű főpróba, este előadás.Most nem bővelkedtünk a próbákban, de ez egy ilyen helyzet. Korábban, még szeptemberben, dolgoztunk persze, de aztán jött András balesete, így színpadon, díszletben, jelmezben már csak nélküle tudtam dolgozni. Azért reméljük, minden rendben lesz.
- A darab a kedvenceid közé tartozik?- Amikor a színház fölkért, hogy vegyem át Schell Judittól a szerepet, sokat nyomott a latban, hogy éppen erre a színdarabra és éppen erre a szerepre kértek. Hiszen a Katona József Színházban nem találkoztam még se Szomory Dezsővel, se ilyen jellegű darabbal sem. A Hermelin pedig csodálatos szerep és nagyon nagy lehetőség egy színésznő számára. Szerepátvételről van szó, tehát - a dolgok természeténél fogva - én és a szerep még csak ismerkedési fázisban vagyunk, de az évad során remélem, tökéletesen összebarátkozunk.
- Hogy érzed magad a Nemzetiben?Azt persze nem tudhatom, hogy dolgozni milyen lehet itt, hiszen én most egy kész előadásba állok be, de nagyon jó benyomásokat szereztem az emberekről. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbbjüket ismertem korábbról, mert ők a Katonából jöttek ide. Az öltöztetőm és a fodrászom is például. Aztán a próbateremben felfedeztem, hogy a színpadon én nem is találkozom ismeretlen emberrel. Az Andrástól kezdve a Básti Julin át a Benedek Miklósig és mindannyiukkal játszottam már a Katonában.
(2007. november 20.)