Vissza a hírekhez
Keszei fényképész: Mertz Tibor
Szeretsz a készülő szerepeidről beszélni?Nem, mert nem nagyon lehet mit mondani. Ilyenkor az emberben még csak érzetek, gondolatfoszlányok, jó vagy rossz érzések dolgoznak, tehát, amit mondani tudnék a figuráról, az nagyon felszínes lenne. Sokkal pontosabban fogalmaz az ember teste, az érzelmei, a személyisége.
Akkor azt sem fogalmazod meg magadnak, hogy milyen ember az éppen próbált szerep?Nem. Szóban nem. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyek. Gyerekkoromban azzal játszottam, hogy a buszon kinéztem valakit magamnak és fölvettem az ő tekintetét. Azt figyeltem meg, hogy ha leutánzom, ahogy ő néz, bennem elindult egy lelki folyamat, ami megváltoztat. Természetesen az ember ha nagyon akarja meg tudja fogalmazni egy szerep, egy előadás lényeges pontjait, hiszen mindegyiknek megvannak az alaptörvényei (megjegyzem, ezeket mindig érdemes megkérdőjelezni), de erről egy esztéta sokkal jobban tud beszélni. Számunkra a próba a fontos. Nincs semmi eleve eldöntve, a kollégám ahhoz idomul, ahogy én alakítom a szerepemet, és az ő változása visszahat rám. A próba folyamatos kommunikáció, ami engem mindennél jobban érdekel.
A bizalom szó jut erről eszembeÉs ebben a színházban nagyon elkényeztetett helyzetben vagyunk, mert a kollégák nagyon jó színészek. Úgy is fogalmazhatok, nagyon jó kollégái vagyunk egymásnak. Hihetetlenül rá tudjuk magunkat engedni egy helyzetre, mert bízhatunk abban, hogy lesz reakció. Kifejezetten élmény, ahogy a partner inspirálja az embert. Tehát Ahogy mondtad, megbízom a partneremben, mert tudom, hogy valami olyasmit ad vissza, amire csak rá kell dőlnöm, és magamból, a szerepemből, Keszei Károlyból tudom fogalmazni a választ.
Mit mesélsz az ismerőseidnek Az ötödik pecsétről?Ez most egy speciális helyzet, mert szinte mindenki látta a filmet, vagy olvasta a könyvet és emlékszik rá. Annakidején rám is nagy hatást gyakorolt a mű, az olvasópróbán például még a film mondatai is visszacsengtek a fülemben. De most már nem. Ugyanis teljesen mások vagyunk. Más fajták. Ez az, amiről az előbb beszéltem. Most már mi éljük ezeket a szerepeket, ezeknek az embereknek az életét, ezért ez egy teljesen más előadás lesz. Na ezt szoktam mondani az ismerősöknek, hogy feltétlenül nézzék majd meg a darabot, mert ez szükségképpen más lesz, mint az ő emlékük a műről.
Számodra tehát nagy élmény részt venni ebben a munkában?Igen, nagyon-nagy élmény. Úgy érzem, mindannyiunknak. Jó játszani, együtt próbálni. Szerintem jó előadás lehet belőle, mert hihetetlen erős az anyag. Egy őstörténet. Örökérvényű. Most éppenséggel politikai aktualitásokat is kihallhatunk belőle, de ez nem lényeges. Sokkal izgalmasabbak és fontosabbak az erkölcsi kérdései. A darab azt feszegeti, hogy valójában mindegyiküknek igaza van. Ha jól játsszuk, akkor mindenki megérthető lesz benne. Nem csak az áldozatok, hanem a hatalom és az áruló is. Ha jól játsszuk, akkor a néző azt fogja látni, hogy mindenkinek megvan az igazsága, hitel nélkül senki sem cselekszik, csak éppen az érdekek szembenállása miatt szörnyűek a következmények.
Számomra arról is szól a darab, hogy minden helyzetben választanunk kell, melyik oldalra állunk.Valóban dönteni kell, de nem két oldal között. Az élet sokkal összetettebb, rengeteg elágazás van mindig előttünk, tehát nem egy, hanem sok-sok apró döntésről van szó. És az az érdekes, hogy a végén nem mindig oda jutunk, ahova reméltük.
(2006. október 27.)