Vissza a hírekhez
Elhunyt Agárdy Gábor
Agárdy Gábor temetése február 1-én, 15 órakor lesz, a Farkasréti temetőben. Tisztelőti 14 órától róhatják le kegyeletüket a temető ravatalozójában. A búcsúztatás 15 órakor kezdődik.
Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Először nyolcéves korában lépett színpadra: játszott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájába járt, 16 éves korában mint "táncos boy és kardalos" leszerződött a szegedi Városi Színházhoz. 1941-ig játszott szülővárosában, ezután vándorszínész lett. 1942-ben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra, végül hadifogságba került. Kilenc hónap múlva tért haza, majd évekig vándorszínészként járta az országot kisebb-nagyobb vidéki társulatokkal. A Miskolci Nemzeti Színház 1949-ben fogadta tagjai közé, Agárdy Gábor három évvel később Budapestre került, s a Fővárosi Operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett. Három év után átszerződött az Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol - saját bevallása szerint - pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el. Majdnem háromszázszor alakította ott Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában. 1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A Nemzeti Színház falai között több mint félszáz szerepet formált meg. Filmes és televíziós szerepeivel együtt alakításainak száma meghaladta a százat. Agárdy Gábor 1954-ben játszott először filmben, gyakran osztottak rá parasztemberes szerepeket vagy éppen karakterisztikus figurákat. Ilyenek voltak például az Égimadár, a Csempészek, az Akiket a pacsirta elkísér, az Egy magyar nábob vagy az Egri csillagok és a Retúr című alkotásokban játszott felejthetetlen szerepei. A színművészeten kívül a festészetben is maradandót alkotott. 1967-óta több önálló kiállításon is bemutatták ikonfestményeit, amelyek közül néhány mestermunka megtalálható a Pannonhalmi Apátságban, az oroszországi Danyilov Kolostorban vagy éppen a Vatikánban. Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1968-ban Érdemes művész, 1980-ban Kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2002-ben ehhez még a csillaggal-fokozatot is átvehette. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 2002-ben választották meg Budapest díszpolgárává. (MTI)
(2006. január 19.)