Vissza a hírekhez
Az élet álom fordítói
- Többnyire kortárs spanyol műveket olvashatunk az ön tolmácsolásában. Milyen volt a találkozás egy tizenhetedik századi szöveggel?Mester Yvonne: Nagyon érdekes, de szinte azonnal megtaláltam hozzá az utat. Úgy érzem, Calderón stílusa nagyon közel áll az én gondolatvilágomhoz. Telis tele van egymásra épülő szimbólumrendszerekkel, de ha az ember rááll erre a síkra, belehelyezkedik a darab gondolatrendszerébe, akkor mintha egy sínre kerülne, ahonnan már nem is téríti le semmi.
- Mennyit változott a nyelv az évszázadok alatt?Mester Yvonne: Nagyon sokat, de Az élet álom olyan sodró, magával ragadó mű, hogy talán sután hangzik, de ez az igazság - egészen egyszerűen fordíttatta magát. A mű lendülete, a szöveg ereje azokon a szavakon, kifejezéseken is átsegít, amelyeket ma egészen másként mondanak. Természetesen izgalmas kihívás volt számomra, hiszen ez volt az első ilyen nagy lélegzetű klasszikus darab az életemben, amit magyarra fordíthattam.
- Okozott-e valami nehézséget önnek a fordítás során?Mester Yvonne: A legnehezebb az volt, hogy ne kontárkodjak bele Térey János munkájába, hiszen a mű végső formáját neki kellett megszabnia, ugyanakkor igényes, műfordítói szempontból is tökéletes munkát végezzek. Ez a mű egy hosszú költemény, amit nyers prózában egész egyszerűen lehetetlen lefordítani. Tehát nem volt könnyű megszabni a határt a nyersfordítás és a műfordítás között. Ezért voltak helyek, ahol már én is jobban figyeltem a rímekre, másutt pedig megengedtem magamnak, hogy prózaibban fordítsak. Tehát én sem tiszta prózát adtam ki a kezem közül, de úgy érzem, sikerült jól együttműködnünk.
- Mik a mű értékei az ön szempontjából?Mester Yvonne: Elsősorban az, hogy rendkívül könnyed, természetes a nyelve. Nincs benne semmi erőlködés, semmi erőltetett. Egy pillanatra sem döcögős, miközben tökéletesen megfelel saját kora meglehetősen komoly formai követelményeinek. Gyakorlatilag formailag, metrikai szempontból is tökéletes műről van szó. Ugyanakkor többféleképpen lehet olvasni. Olvashatjuk prózaként, versként, drámaként, sőt, akár regényként is.
- Hogyan dolgoztak együtt?Térey János: Zökkenőmentesen. Pedig nem is találkoztunk a munka alatt, az internet volt köztünk az összeköttetés.
- Egy próba után beszélgetünk, ön is most látott először egy kis részletet a darabból. Mik a benyomásai?Térey János: Jól éreztem magam, nagyon tetszett, amit láttam.
- A spanyolban léteznek jellegzetes metrikai megoldások, átkerültek-e ezek a fordításba?Térey János: Van, aki azt az álláspontot képviseli, hogy ezek a formák mára elavultak, és mást is jelentenek magyarul, mint a spanyol nyelvben. Azt is mondják, hogy a magyar nyelv nem olyan rugalmas, hogy ezeket a formákat alkalmazni lehessen. A mű mindmáig utolsó fordítását Jékely Zoltán készítette, 1967-ben. Ő használta ezeket a formákat és a mi álláspontunk is az, hogy a magyar nyelv bármire alkalmas. A kérdés természetesen fontos, ezért írtam erről egy fordítói jegyzetet. Következzék tehát Térey János fordítói jegyzete: Az élet álom új szövege Mester Yvonne nyersfordítása alapján készült. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: La vida es sueño. Edición de Ciriaco Morón Arroyo. Ediciones Cátedra, Madrid, 2001. A dráma magyarországi bemutatója, ősbemutatója 1820. november 29-én volt Kolozsváron, a szöveget Déry J. jegyezte. A mű következő magyarítását Győry Vilmos készítette 1870-ben, rímtelen jambusokban. Fordításom magában foglalja Harsányi Kálmán 1924-es, még mindig inkább szabad átköltésnek tekinthető szövegének és Jékely Zoltán 1967-es, formailag és tartalmilag igen pontos fordításának néhány, föltétlen telitalálatnak érzett verssorát, illetve leleményét. A többnyire végtelenített félrímet (xaxaxaxaxaxa stb.) alkalmazó románcok esetében nem követtem Harsányi gyakorlatát, aki rímtelenül fordította őket, de Jékelyét sem, aki hősies hűséggel − egyetlen rím bokraként értelmezte a nem ritkán tíz-tizenöt oldalas megszólalások képletét. Könnyen elképzelhető, hogy az ilyen szöveg színpadon elmondva az imamalom egyhangúságával vetekszik, legyen akár olyan kitűnő, mint Jékely munkája. Ehelyett általában xaxaxbxbxcxc stb. képlettel éltem: természete szerint a magyar nyelv sokkal több lehetőséget kínál a változatos rímhasználatra, mint a spanyol. Ennek érzékeltetésére magam sem tartózkodtam az asszonáncoktól a románcok szövegében, sőt a lazán összecsengő, a rím illúzióját csupán fölkeltő rímpároktól sem. Fordításom elsősorban a színpad számára készült, azonban a színházban nyilván észrevétlenül maradó spanyol strófaszerkezeteket, apró szabadsággal élve, megtartottam (jambikus silva és stanza azaz oktáva ; trochaikus quintilla, redondilla, décima; és a spanyolban az élőbeszéddel rokonságot tartó, kötetlen ritmusú, magyarul általában trocheusban megszólaló románc).
(2005. október 07.)