Egy kis Háy

Kilenc, tíz éves koromban kezdtem el írni. Az apropója az a mániám volt, talán mások is ismerik az érzést, hogy meg tudom csinálni azt, amit máshol látok. Ennek persze voltak tragikus következményei, amikor pl. a cirkuszban látott trapézmutatványt próbáltam elismételni a fűrészbakon... Éppen Tatai Sándornak Kinizsi Pélról szóló könyvét olvastam, amiben volt egy vers. Azonnal azt éreztem, ilyet én is tudnék. Olyan vers volt, ami nekem nagyon imponált: volt benne hős, harcolás, kardozás, ezeket én nagyon bírtam. A célom, egy nagyon komoly mű létrehozása volt. Tehát akartam, hogy sok ily, mily, oh, kifejezés legyen benne és, lehetőleg, minden sor nagybetűvel kezdődjön. . És akkor megírtam első versemet, amely a barátság örökérvényűségéről szólt: Az volt a címe: Barátok, legyetek ily összeszőtt szálak. - Tudod kívülről? - Ezt az első sort, de szerintem ez magáért beszél Képzőművészeti hiányosságaimat azzal próbálom kivédeni, hogy például kitalálom azt, hogy esik lefelé a ló, és biztos, akkor a lábait fölfelé fújja a szél. Ez, úgy általában, nem jut minden képzőművésznek eszébe A töröknél is ugyanez van, ezért így felcsapja a lábait. - Bíztattak téged ezen a téren? - Számtalanan biztattak, nagy lehetőséget lát bennem a New York-i műkereskedelem, de én nem adom el magam. A Háy drámák nyelve állandó téma. Egyesek szerint durva, trágár, érdes nyelven szólnak, mások elfogadhatónak tartják. Ezeknek a daraboknak van egy elég intenzív naturája, szocio-környezete. De az Isten dráma megnevezéssel is inspirálom a darabbal foglalkozó színházi embereket, hogy, ne a naturát erősítsék bennük. Ezek a darabok, nem szociodrámák, csak hoznak magukkal egy szocio valóságot. Sokszor hallom az előadások után a nézőktől, hogy nagyon sok a káromkodás, de azért lehet mégis elfogadni, mert végül is így beszélnek ezek az emberek. Tehát úgy érzik, mintha a darab reprója lenne egy egyszerűbb réteg beszédmódjának. De nem az. Ezeknek a daraboknak a nyelve ugyanúgy artisztikus, teremtett nyelv, mint bármely más irodalmi alkotásé, amely a világot láttatni akarja. Részlet készül a Nemzeti Színház drámapályázatán díjazott Senák c. darabból. László Zsolt, Vida Péter és Gazsó György próbálja a jelenetet. A mű elemi erővel kell, hogy a világot megmutassa. Hogy beléhasítson az emberekbe. Ha ez nem történik meg, mi a fenéért néznénk meg. Nem akarok szórakozni a színházban. Ha szórakozni akarok, elmegyek a haverjaimmal sörözni, dumálni, úszni. Szórakozásból nem fogok drámai művet nézni. Nekem az kell, hogy a művészet, ahogy a szerelem, igenis elemi erejű élményt adjon. Háy veret mond, Tóth Viktor jazz-együttese zenél hozzá. A műsor február 15-én az MTV1-en látható, 50 percben. Akit a Literatúra hosszabb változatban is érdekel, jöjjön el a felvételre. Legközelebb március 8-án és 9-én. A vendég személye még titok. (eosz)

(2004. február 05.)

Szilágyi Ágota

Holokauszt 80 emlékest