Az első Nemzeti Különjárat

A Krónika olvasóinak mindenképpen el kell mesélni ezt a történetet, így némi telefonálás után vonatra szálltam, hogy előző estémet-éjszakámat már egy hajdú-bihari községben, Hosszúpályiban töltsem a Kozma család vendégeként. Kozmáné Bődi Ildikó iparművész-tanár, mellesleg a helyi művelődési ház vezetője. Elsőnek lenni valamiben nagyon jó, de most azt is jelenti, hogy még kevesen tudtak a Megyejárásról. Így kicsit segíteni kellett a szervezésben, amire nagyon kevés idő állt rendelkezésre. De a hír gyorsan terjedt, végül több mint húszan jelentkeztek, meséli a finom vacsora mellett. A férjem sajnos nem is tud velünk jönni, Nyíregyházára szólította a vállalkozása, de már kinéztük magunknak az Anyám, Kleopátra előadást, amire a félkrajcáros program segítségével együtt tud majd utazni az egész család. A képen Hosszúpályi két tornya, a katolikus és a református temlomé. Hosszúpályi "csapata", a helyi Volán különjáratánál.
A megyében tíz autóbusz állt a program szolgálatára. Sokba kerül ilyen messziről egy budapesti színházi este, mondják, már a vonaton. Nagyon jó, hogy vannak még emberek, akiknek manapság is eszükbe jutnak ilyen ötletek. Számunkra ez jó lehetőség és egyben nagy segítség, meséli egy nyugdíjas tanárnő. Indulunk? Hosszú lesz a nap, de izgatottan készültünk, hogy végre valóságban is láthatjuk a mi színházunkat. Annakidején téglajegyekkel is támogattuk a Nemzeti felépítését. Akkor nem sikerült. Nagy öröm, hogy végre áll a színház, és most nem csak a televízióból, hanem személyesen is megcsodálhatjuk. Képzelje, én itt kakukktojásként utazom, nevet rám egy fiatalasszony az ablak melletti ülésről. Én ugyanis Újfehértón élek, ami már Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Nevelőszülőként tíz gyerek sorsáért felelek, nehéz kimozdulni otthonról, de a barátom Hajdú-Bihar megyei és erre a különleges alkalomra nekem is foglalt helyet. A különvonaton időközben megtörtént a szükséges mozdonycsere. Néhány perc és megérkezünk. Egyre kíváncsibb mindenki, hogyan fogadnak bennünket. A legifjabb utas Kovács Aliz.
Elsős, de ismeri Shakespeare-t.
A vihart együtt olvasta az egész család. Leszállás. A felszereléssel rohanok, hogy a legjobb helyet megtaláljam a fotózáshoz, a tömegben látom Gabót, készül a tudósítás folytatására. Innen övé a szó. Tudtam, hogy érdekes látvány lesz, már jó előre el is képzeltem magamban és, mégsem készültem föl rá. ? Nem sokkal 14 óra előtt a HÉV-síneken befutott a Nemzeti Különvonat, én pedig elkerekedett szemmel néztem, hogyan lassított és állt meg a Zikkurat közvetlen közelében. Addig derűs nyugalommal várakoztam, ezt izgatottság váltotta föl, és ünnepélyesség; mintha egyszerre nagyon sok, régen látott rokonom szállt volna le a vonatról. S rövid séta csak a ház, amely vendégül látja őket. Zenészek, Jordán Tamás és a Zikkurat A fáradt, ám annál kíváncsibb utasokat fúvószenekar köszöntötte a Zikkurat tetejéről, majd ugyanonnan Jordán Tamás szívélyesen bíztatta őket: nézzenek körül alaposan, mielőtt elkezdődik az előadás. Jegysorsolás S a messziről jött zarándokok nem is kérették magukat. Csakhamar nekiindultak, hogy élményeket gyűjtsenek és fölvegyék színházjegyeiket. A Színház szép iparművészeti ruhás hostessei kalauzolták őket. Eközben a vonat lassan tolatni kezdett a háttérben. Majd később visszatér, hogy újra háztól-házig szállítsa a vendégeket. Nagyon tetszik a színház súgta a mellettem ülő debreceni hölgy, már a nézőtéren. Nagyon szép, tetszett, hogy olyan zöld odakint. És milyen hatalmas épület! Nem gondoltam, hogy ennyien be fogunk férni! fejezte be mosolyogva. Ez a vidám hangulat előzte és alapozta meg az előadást. Miközben Gabó a fenti sorokat írta, az előadás a vége felé közeledett. A folyosón, a tapsrendhez érkező művészeket kérdezgetem, milyen a közönség. Fantasztikus, mondják. Mindenre reagálnak, lehet érezni a színpadon, hogy nyitottan, kíváncsian ültek be a színházba. Szórakozni jöttek, és a reakciókból azt érezni, valóban remekül szórakoznak. A vége nem is lehetett másként. Bekiabálós vastaps, hosszú perceken keresztül. Megható délutánban volt részünk, jött a "vas" elé Jordán Tamás. Köszönöm, hogy eljöttek! Kérem, vigyék hírét az előadásnak - búcsúzott a lelkes közönségtől. Még egy kis nézelődésre jutott idő és a Zikkurat mögül 18 óra 40 perckor elindult a különvonat Debrecenbe, hogy fáradt, de remélhetően elégedett utasait átadja a Hajdú Volán buszainak. szeptember 27. *** E-mailben érkezett: Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem tolmácsolja köszönetünket Jordán Tamás igazgató úrnak a szíves fogadtatásért, az előadás valamennyi szereplőjének áldozatkész munkájáért. Nagy élmény volt számunkra, hogy az új Nemzeti Szinházat megtekinthettük és, hogy egy kiváló együttes előadásában nézhettük meg Shakespeare Vihar című művét. Javasoljuk, hogy (a 19 megye bemutatkozása után is) folytassa majd a Nemzeti Színház vezetése a kultúra terjesztéséért elkezdett munkáját, mely tevékenységhez jó erőt és egészséget kívánok barátaim és magam nevében Debrecen, 2003. szeptember 27. Tisztelettel: D e l i S á n d o r nyugalmazott főmérnök vagyonkezelő

(2003. szeptember 27.)

Az első Nemzeti Különjárat

Galéria

Mennyei szép rózsa