HUBAY MIKLÓS: ELNÉMULÁS

Az este rövid köszöntőkkel kezdődött. Upor László, akinek a dráma felolvasóesti változatát köszönhetjük, csíkos komornyik-jelmezben állt elénk, mint mondta, ezzel is jelezni szeretné, hogy a színház dramaturgjai a "magyar dráma szálláscsinálói" kívánnak lenni. Fotó Hallgassa meg Ön is Székhelyi József színész, rendező köszöntőjét! (700 kb, mp3) Sumonyi Zoltán köszöntője Fotó Az esten közreműködő művészek: Major Melinda, László Zsolt, Szalay Marianna, Vida Péter Fotó - Pezsgő és sütemény - a Magyar PEN Klub vendégei voltunk. Kocsis Éva, az est egyik nézője, már másnap reggel ezt írta e-mailben: "Nagyon boldog voltam, hogy tegnap ott lehettem Hubay Miklós köszöntésén. Felejthetetlen élményt nyújott a műve. Köszönet érte a színészeknek is, a szereposztás telitalálat volt. Remélem, hogy ezt a kezdeményezést folytatni fogják és máskor is megismerkedhetünk új művekkel, ha nem is kapcsolódik ilyen gyönyörű évfordulóhoz." Fotó - A legtöbb ajándékot az ünnepelt hozta. Részlet a Bihari Napló írásából (2000. december) Az olasz sajtóban rendkívül élénk visszhangot keltett Hubay Miklós Elnémulás című drámájának bemutatója San Vito al Taglimento város színházában. (...) Ennek a színházi eseménynek az a rendkívülisége, hogy a dráma ősbemutatóját nem magyar, hanem egy eltűnőben lévő nép nyelvén, ladinul tartották. A friuliakként is emlegetett ladinok nyelvét néhány tízezren beszélik, szűkebb hazájuk Olaszország északkeleti, Ausztriával szomszédos tartománya. A mű megszületése, pontosabban újraszületése is a szerző friuli barátai ösztönzésének köszönhetô. Ugyanis a dráma első változatának kéziratát Rio de Janeiro egyik szállodájában felejtette, és az végképp elveszett. A darab témáját Jean-Luc Moreau nyelvész, a Sorbonne tanára szolgáltatta Hubaynak. Moreau, a kis, eltûnôben lévô nemzetiségek kultúrájának búvárlója kutatásai közben megtanulta egy több mint ötven éve kihaltnak vélt oroszországi, baltikumi finnugor nép nyelvét. Aztán Leningrádban és környékén nem veszélytelen nyomozásai során felfedezett néhány túlélôt, és megtudta tôlük, hogy annak idején Sztálin Kínába számûzte népüket. A francia tudós elmerészkedett abba a még veszélyesebb régióba is, és ott rábukkant az egyetlen túlélôre, egy asszonyra, aki még beszélte anyanyelvét. "Átbeszélték az éjszakát – idézte a dráma megírására ihletô jelenetet Hubay –, mintha az utolsó éjszakája lett volna ennek a kultúrának, s az asszony megpróbált átadni neki minden lehetô tudnivalót. Nem tudtam szabadulni többé a történettôl. Éreztem, hogy egy ilyen történet nagyon is drámába illô, olyan drámába, mely egy kihaló kultúráról szól, annak az utolsó pillanatnak a drámai megjelenítése, amikor valamely élô nyelv egyszeriben holt nyelvvé válik. Az olasz lapok, miután felemlítik, hogy Hubay Miklós 1918-ban, az elsô világháború utolsó évében született Nagyváradon, az író vallomását idézve fényt derítenek témaérzékenységének forrására is: "Miután az életbe elinduló kisfiú – felcseperedvén – ráébred kisebbségi mivoltára, soha többé nem feledheti hovatartozását. Az éppen Romániához kerülô Erdélynek egy magyar városában születtem. Apámat akkor vitte el a spanyolnátha. Kisebbségi voltam és árva. Hogyne hagyott volna mindez nyomot az életemben? Kezdtetét vette már az, amit manapság vad cinizmussal »etnikai tisztogatásnak« neveznek, és hasonló veszélynek kitett személyek többé már nem tudnak megfeledkezni errôl a fenyegetésrôl." Szilágyi Aladár írása A Hét december 14-i számában Hubay bemutatók a Nemzeti Színházban: 1942 - Hősök nélkül 1963 - Csend az ajtó mögött 1973 - Színház a cethal hátán 1984 - Freud, az álomfejtő álma 1988 - Tüzet viszek 1991 - Egy szerelem három éjszakája ? - Ők tudják, mi a szerelem

(2003. április 03.)